Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
A Nörmalia iratai részben magáfa a kúriára vonatkoznak — a kúria ügyvitelének, szervezetének, személyi állományának, a jurátusok rendtartásának szabályozásával kapcsolatosak —, részben az egész egykorú jogszolgáltatási szervezet működését érintik. Az utóbbiak közül kiemelendők a kúriai döntvények összegyűjtésére, a büntető kódex munkálataira, a jogszolgáltatás menetének gyorsítására S a fellebbezés, a hatáskörök, az ügyvédi rendtartás általános szabályozására vonatkozó iratok. De jelentősek az egyes speciális kérdésekkel, mint a neoacquistica-s bánya-, büntető-, váló-, váltó, hűtlenségi perek, továbbá a pénzhamisítók elleni, a jászkun, a horvát, a fiumei perek intézésének szabályozásával kapcsolatos leiratok és felterjesztések is. Magától értetődő, hogy e perjogi, eljárásjogi tárgyú hivatalos levelezés társadalomtörténeti szempontból is felhasználható forrásanyag. E tekintetben bizonyára elég, ha a kínpad s az exasperatiók (a halálbüntetést súlyosbító kínos mellékbüntetések) eltörlésére, a testi büntetések és a börtönbüntetés szabályozására, a bírák megvesztegetésének tilalmazására, az ítéletek indokolásának kötelezővé tételére, a haladó eszmék terjedése elleni különféle intézkedésekre vonatkozó iratokat említjük. A fentebbiek szerint mindezek általános hatályú, elvi rendelkezések. Az egyes perekkel kapcsolatos néhány itt található irat szintén az ügy valamilyen elvi vonatkozása miatt került itt besorolásra. A kúria személyi státusára vonatkozó, említett iratok csaknem mind ugyanilyen természetűek. Az állag végén elhelyezett néhány 1849. évi irat ide sorolását a létrehozó szervek érdekessége teszi értékessé. Ezek az iratok ugyanis a forradalmi magyar kormány által 1849 nyarán a kir. kúria helyett felállított Országos FŐtörvényszék és Országos Törvényszék csaknem teljesen elpusztult iratanyagából maradtak fenn. Az iratok az állagon végigfutó folyószámok szerint vannak rendezve. A számozás esetleges, nagy általánosságban azonban, s bizonyos mértékig alkalmazkodik az időrendhez. Az állag a kúriai levéltár II. József-kori rendezése alkalmával annak rendszerébe besorolást, kútfőjelet nem kapott: ezek az iratok fontosságuk miatt bizonyára külön kezelésben és tárolásban részesültek. A kutatáshoz részletes tárgymutató áll rendelkezésre, a neveket nem indikálták. A címszavak egy része csak utalás arra a betűre és számra, ahol az ügyre vonatkozó érdemleges bejegyzés található. Az utalásban szereplő bejegyzés összefoglalja a tárgyat, s adja a vonatkozó irat napi dátumát és az állagban kapott folyószámát. A bejegyzések egy-egy betűn belül nagyjában számrendben, s nagy általánosságban időrendben következnek egymás után, a mutató így bizonyos nehézségekkel elenchusként is használható. Irat meghatározásához, az állagon belül, a folyószám jelölendő meg.
