Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

O 7. ACTUS SOLENNES (Jogügyletek iratai) (XVI) XVII—XVIII. század (1825) 21 csomó, 2 kötet 1—21. Iratok (XVI) XVII—XVIII. század (1825) 21 csomó 22. Elenchus actuum sollennium 1824 1 kötet [lajstromkönyv] 23. Index actuum sollennium 1824 1 kötet [mutató] Az állag zömét, legnagyobb részét a kir. személynök és ítéló'mesterei, s a nádori és országbírói ítéló'mesterek hiteleshelyi működésébó'l eredó' iratok: ez előttük történt „jelesebb jogi tény"-nek, „ünnepélyes jogi aktus"-nak (actus sollennis) nevezett magánjogi ügyletek iratai alkotják. Az állag a kúriai levéltár II. Józsefkori rendezése alkalmával létesült, amikor a személynöki és ítélőmesteri levéltárakból valamint a kúriai levéltárból kiemelt és összevegyített különféle iratokból több mesterséges levéltári egységet alakítottak ki, közöttük ezt az állagot is. Ennek az állagnak tárgyára tett utalások vannak még a Mandata judiciaria O 3 és az Inquisitiones juratorum O 4 állagok leltárában. A fenti címen összevont iratanyag tartalma ennélfogva kor, eredet, tárgy szempontjából rendkívül változatos: benne felek által hiteles jegyzőkönyvbe, illetőleg hiteles kiadványba foglalás vagy megőrzés végett benyújtott eredeti okiratok, ezek egyszerű és hiteles másolatai és átiratai, valamint egyéb hiteles kiadványok fogalmazványai és tisztázatai, továbbá magánlevelek és peres iratok a legváltozatosabb együttesben találhatók. Besoroltak az állagba a személynök és a protonotáriusok iratai mellé megyei, városi, káptalani, konventi, országgyűlési, kir. táblai jurátusoktól eredő kiadványokat és más iratokat is nagyszámban, s mint érdekességet említhetjük ezek között a külföldi hatóságok, pl. a velencei dózse és osztrák hivatalok kiadványait. Az iratok eredete, korábbi helye, a személynök és az ítéló'mesterek hiteleshelyi működésével való összefüggése sok esetben meg sem állapítható, valamint az sem, mi okból kerültek ezek az iratok annakidején a személynöki, az ítélőmesteri vagy a kúriai levéltárba. E heterogén elemekből összehalmozott állag behatóbb feltárása csak az iratok egyenkénti számbavétele, s hozzájuk új segédletek készítése útján lenne megoldható. Jelenleg az állag évkorét sem lehet pontosan meghatározni. Minthogy az iratok besorolása, folyószámozása az időrendtől független, s az évszám sok esetben az elenchusban sincsen feltüntetve, a kezdő és záró évet szintén csak az iratok új lajstromozása mutatná meg. Kétségtelen, hogy az állagba az Árpád-korig visszanyúló iratokat is beosztottak. Az elenchus alapján úgy látszik, hogy a legrégibb irat 1240bői való volt, de ma már az állag Mohács előtti oklevelei a Magyar Országos Le-