Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

ciklusból egyetlen irat sincs, így 1797 után 1802-ig. A további 5 csomó tartalma az 1803—1847. évekbó'l való. Ezeket a — különböző' eredetű — iratokat minden bizonnyal a XIX. század második felében, az Inquisitiones juratorum állagba került iratokkal együtt emelték ki, erre utalnak az első csomó egyes iratain látható ceruzás rájegyzések s kiemelésük főleg a nádori ítélőmesterek levéltárából történt. Talán ezeknek is a már létrejött Inquisitiones iratai közé való besorolását tervezték, ami a nevezett állag lajstromként is használt mutatójába való bevezetésüket kívánta volna meg. Minthogy a besorolás elmaradt, a Kir. Táblai jegyzők lajstromozatlan jelentései ma is külön állagot alkotnak. Az iratok évrendben vannak elhelyezve, egy-egy éven belül azonban pontosabb időrend nincs, s az iratok folyószámozottak. Az állaghoz segédlet, kutatás esetén, a felperesi névmutató. O 6. MANDATA COMPULSORIA (Vallató parancsok) (1699-1848) 11 csomó 1—7. Iratok számrendben 1711—1848 7 csomó 8—11. Iratok időrendben 1699—1847 4 csomó Mint az Inquisitiones juratorum tabulae regiae (O 4) állag ismertetésénél láttuk, a kir. tábla jurátusainak tanúkihallgatásra való kiküldése bírói paranccsal, ún. vallató paranccsal (mandátum compulsorium), s ennek alapján kiállított rendelvénnyel (litterae exmissionales) történt, melyeket a jurátus a vallatás elvégzése után, a vallatásról készült jegyzőkönyvhöz mellékelve, kiküldőjének beszolgáltatott. A vallató parancsok egy része ma is a tanúkihallgatási jegyzőkönyvekhez van csatolva, sok parancsot azonban az inquisitiós iratoktól elválasztottak, s belőlük — a fenti cím alatt — külön levéltári egységet képeztek. A bírói parancsok terjedelmes állagában, a Mandata judiciaria O 3 állagban kir. táblai jurátusokhoz intézett vallató parancs alig fordul elo. Az itt tárgyalt állagban lévőkön kívül találhatók még ilyen parancsok az Actus sollennes O 7 és az Inquisitiones juratorum O 4 állagokban is. Az itt tárgyalt állag iratai tehát kir. táblai jegyzőkhöz intézett — az országos nagybírák s a pecséttel bíró ítélőmesterek által kiadott — vallató parancsok, eredeti parancslevelek. A parancsokat a kibocsátók rendszerint egy-egy megnevezett kir. táblai jegyzőhöz, néha „uni ex juratis" címezték, s az állag legrégibb iratai között néhány olyan személynöki vallató parancs is található, mely nem jurátusnak, hanem ítélőmesternek szól: ezt utasítja, hogy az oldala mellett írnokoskodó jurátusok valamelyikét tanúkihallgatásra kiküldje.