Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

Mint az Inquisitiones juratorum iratai között, itt is a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek vannak többségben, s ezek jelentik az értékesebb forrásokat. Bár ez az állag az O 4 állagnál kevésbé jelentős — már sokkal kisebb mennyiségénél fogva is kevésbé szétágazó tartalmú — egyes érdekes Íratok itt sem hiányoznak. Az iratok tárgya és felhasználhatósága szempontjából egyébként ugyanaz mondható, amit az O 4 állag ismertetésénél a tárgy elemzés keretében összefoglaltunk. A korszak történeti eseményeire közvetlen adatokat szolgáltató iratok pl. tanúvallomások arról, hogy a tanúkihallgatást kérő nem állott kapcsolatban Nádasdyval, Zrínyivel s az általuk indított „rebellió" más vezetőivel, vagy tanúvallomások arról, hogy bizonyos vidéken hogyan történt a kuruc csapatok ellátása. Gyakoribbak az olyan kisebb-nagyobb területekre, határokra, lakott helyekre, már eltűnt településekre, romokra és ezek nevére vonatkozó tanúvallomások, melyek néha — a török hódoltság előtti, alatti és utáni idők viszonyainak ismertetése közben — az egykorú eseményekről is megemlékeznek, pl. a török elleni felszabadító hadjáratról, a császári katonaság pusztításairól, a lakosság meneküléséről a hadak útjából, szerbek be- és kitelepüléséről. Az Inquisitiones juratorum-hoz hasonlóan, ez az állag is főleg birtokjogi vonatkozású, s különféle pénz- és hitelügyletekre vonatkozású iratokból áll. A birtokjogi tárgyú iratok között a legkülönbözőbb ügyek szerepelnek. A vallomások tárgya: birtokok területe, tartozékai, jogszerinti tulajdonosa, a birtokhoz tartozó élő és holt felszerelés, a birtokból eredő jövedelmek, a magyar és török földesúrnak teljesített szolgáltatások és sok egyéb, természetszerűen helynevekkel, jobbágynevekkel és gyakran a kultúrtáj részletes leírásával. Sok adatot rögzítenek az iratok a birtokviszonyokkal kapcsolatban a jobbágyság életére is. A pénzügyletekről szóló iratokban az adóssági-, hitel- és csődügyekben mindenféle társadalmi réteg szerepel, mint üzletfél, nemcsak kereskedők és kereskedőházak. Az ily tárgyú iratok sokszor színtelenek, érdektelenek, de vannak közöttük említésre méltók is. Ilyen pl. az ifj. Szabó Pál sikkasztása folytán megbukott Magyar Kereskedelmi Társaságra vonatkozó tanúkihallgatás 1846-ból, ilyen a tanúkihallgatás a Központi Vasúttársaság és munkásai között felmerült vitás ügyben, s ilyen — általában nem annyira az ügy tartalma, mint az iratokban szereplő intézmény miatt — a kolozsvári Nemzeti Színház és a debreceni Kollégium ügye. Az anyag zömét jelentő fenti iratokon kívül több-kevesebb dokumentummal mindazok a tárgycsoportok képviselve vannak, amelyek az Inquisitiones juratorum állagban — sokkal nagyobb számban és változatosságban — előfordulnak. így itt is találhatók tanúvallomások különböző egyének családi körülményeiről, életviszonyairól, köztük több is korfestő érdekes tartalommal. A korra szintén jellegzetes tárgyak a városügyek s a különféle hatalmaskodási esetek, ezekre itt ismételten nem térünk ki. Érdekessége az állagnak és külön említést érdemel, hogy az iratok között néhány bűnügyre vonatkozó tanúvallatás jegyzőkönyve is fennmaradt, ilyen pl. egy XVII. században élő harmincadhivatali ellenőr ügye, akit saját cselédei gyilkoltak meg. Az állag évköre az 1650. évvel kezdődik. A XVIII. század végéig azonban az iratok száma csekély: az 1650—1797. évekből mindössze egy csomó. Többévi