Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

rancskiadók és címzettek szerint változó alakiságainak tárgyalását is mellőznünk kell s csupán annyit mondhatunk, hogy a parancsok a feudális korszak végéig, 1848-ig általában a középkori oklevelek szerkezetét (intitulatio, inscriptio, salutatio) megtartva készültek s általában pátens formában kerültek kibocsátásra. Az itt tárgyalt állag zömét, névadó anyagát, néhány királyi parancstól eltekintve, az országos nagybírák (főleg a kir. személynök) s a két sigillaris protonotarius (főleg a nádori ítélőmester) által kibocsátott bírói parancsok alkotják: nagyrészt fogalmazványok, kis részben tisztázott kiadmányok (eredeti parancslevelek). Ez utóbbiak leginkább az állag régi, 1724 előtti anyagában fordulnak elő, melyben még a parancsok közé besorolva különféle egyéb iratok, mint látni fogjuk nem parancsok is, találhatók. Az állag jellegét adó parancsok címzettjei között, a parancskibocsátók általános joghatóságának megfelelően, a fentebb felsorolt különféle hatóság, hivatal és személy előfordul, a legtöbb parancsot mégis a kúriai alkalmazottakhoz, a törvényhatóságok különböző szerveihez s a hiteleshelyekhez intézték. A parancsfajták szempontjából szintén meghatározók a címzettek és ennek megfelelően az állag a perbehívó parancstól (citatorium) a hozott ítélet végrehajtását elrendelő vagy perorvoslatot engedő parancsig (executionale, novi, reexecutorium), illetőleg az oklevélkerestető parancstól (requisitorium) a birtokadományos birtokba iktatását rendelő parancsig (statutorio-introductorium) a peres és a peren kívüli eljárásban alkalmazott legkülönfélébb mandátumokat tartalmazza. A parancsok közé besorolt egyéb 1724 előtti iratok többnyire nagybírák és ítélőmesterek hiteleshelyi tevékenységéből származnak, egy részükön azonban a létrehozó hatóságra semmiféle utalás nincs, vagy az irat megállapíthatólag kúrián kívüli hatóság, illetőleg magánszemély produktuma. Az iratok fajtája itt is rendkívül változatos: közöttük bizonyságlevelek, nyugták, kérvények, egyezségek, adásvételi és csereszerződések, birtokösszeírások, záloglevelek, ügyvédvallások, felek részéről valamilyen jogsérelem miatt hatóság előtt bejelentett ellentmondások találhatók, amiket itt csak példaképpen soroltunk fel. Részletesebb tárgyelemzést az állag tartalma külön nem igényel, minthogy a bírói parancsok legnagyobb része peres eljárás során keletkezett, a bennük foglalt ügyek ugyanolyan természetűek, mint amiket a Processus octavales (O 1) s a többi egykorú peres állag (0 2, 18, 84, 89, 91) leltárában ismertetünk. A peren kívüli eljárásból származó parancsok s az állagban található egyéb iratok viszont rendszerint ún. „jelesebb jogi tények"-kel állnak összefüggésben, tárgyuk tehát az Actus sollennes állagnál (O 7), s a személynöki és ítélőmesteri levéltárak hasonló tartalmú állagainál (O 82—83, 87—88, 90) elmondandókkal egyezik. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a parancsok — különösen a perbehívó parancsok a felperes panaszának előadásával — az ügyek lényegébe engednek betekintést, s hogy e parancsok sok olyan régi, 1724 előtti octavalis és protonotariális pert örökítettek meg, melyekről semmi más adat nem maradt fenn. Csak röviden utalunk arra, hogy a parancsok és az állag egyéb iratai ugyanolyan gazdaság- és társadalomtörténeti érdekességűek, mint a személynöki és ítélőmesteri állagok hasonló iratai. Példaként itt is a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó ada-