Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak

PROVIZÓRIUM KORI BÍRÓSÁGI LEVÉLTÁR (1861—1869) TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Magyarországon és Erdélyben az 1849—1861 között fennállott osztrák rendszerű igazságszolgáltatási szervezetet a császár 1860. október 20-án kiadott rendeletével feloszlatta és ezzel egyidejűleg feléledt az e rövid korszakot megelőző igazságszolgáltatási rendszer működésének jogossága. Ám e szervezet feudális jellegű korhű helyreállítását a társadalmi haladás már nem tette kívánatossá, szükségessé vált az egyes régi jogintézményeket már eltörlő 1848. évi törvények figyelembevétele is. Ezek a törvények az akkor létesített új jogrendszert részleteiben nem szabályozták, ezt később az alkotmányellenes császári rendelkezések ugyan pótolták, de ezek természetszerűleg az alkotmányos hatóságok számára a továbbiakban már nem lehettek érvényesek. Az alkotmányosság keretében 1848-ban eltörölt egyes régi jogintézmények helyébe lépő hatóságok és általában a bíróságok gyakorlatában alkalmazásra kerülhető jogszabályok új meghatározása vált kívánatossá. Ennek a feladatnak a megoldása az országbíró hatáskörébe került. Az országbíró elnöklete alatt 1861. január 23 és március 4 között ülésezett „Országbírói Értekezlet" kidolgozta azokat az ideiglenes törvénykezési szabályokat, melyek alapján a bírósági szervezetnek a továbbiakban működnie kell. Az ország legnevesebb jogászai vettek részt ebben és annak megtárgyalásában, hogy az igazságszolgáltatási rendszerben milyen változtatásokra van szükség, milyen feudális-kori régi szervek működése állítható vissza. Az állampolgárok egyes rétegeinek külön bíróságait a törvény előtti egyenlőség elvén alapuló 1848. évi törvények már megszüntették, ezt a felfogást az „Országbírói Értekezlet" is magáévá tette: az ősiség jogintézményét és az úriszék, a tárnoki szék és a személynöki szék működését nem is kívánta visszaállítani. A társadalmi haladást is figyelembe vevő e döntéstől eltekintve az „Országbírói Értekezlet" a magyar igazságszolgáltatás szervezetét lényegében ismét feudális-kori alakjába helyezte vissza. A régi rend helyreállítása ismét önállóvá tette bírósági rendszerünket, ám a fejlődés vonalán ez egyben visszaesést is jelentett. Az osztrák uralom alatt már a polgári korszak követelményeinek megfelelő központosított állami jellegű fejlettebb bíráskodás volt érvényben, a visszaállított bírói szervezetünk feudális-kori alakjában még az előző századok társadalmi szemlélete jutott kifejezésre. Visszapillantva az „Országbírói Értekezlet" tevékenységére röviden összefoglalhatjuk, hogy döntése alapján az elsőfokú bíráskodás általában az önkormány-