Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak

zati szervek (pl. a vármegyék, cs. kir. városok) hatáskörébe került, mint királyi elsőfokú bíróságot visszaállították a szűkebb értelemben vett Magyarország négy kerületében a kerületi táblákat és az 1840: XV. tc. alapján felállított hat váltótörvényszéket Pest, Pozsony, Sopron, Arad, Debrecen és Eperjes városokban. A másod- és harmadfokú bíráskodás ismét a visszaállított legfelső bíróság, a kir. kúria szervezetének hatáskörébe került. Az „Országbírói Értekezlet" munkájának befejeztével továbbra is az országbírónak — már mint a hétszemélyes tábla elnökének — a kezében összpontosult az igazságügyi feladatok megoldása, az igazságügy legfőbb irányítása. A nádori méltóság ezidó'ben nem volt betöltve, külön magyar igazságügyminisztérium még nem jött létre, az országbíró tevékenységének az országbírói hivatal adott keretet, mely hivatal 1861-től az átalakulás első éveiben foglalkozott e feladatokkal. Apponyi György és Andrássy György országbírák idejében különösen is előtérben voltak az országos és igazságügyi vonatkozású elvi ügyek. A későbbiekben, különösen akkor, amikor az országbírói teendőket helyettes látta el, az országbírói hivatalnak mindinkább a kúria elnöki hivatali funkciója került előtérbe és amikor 1867-ben Majláth György kinevezésével újra betöltik az országbírói méltóságot, jogpolitikai tevékenysége meg is szűnt. Ezt a hatáskört az 1867. évben történt kiegyezés eredményeként létrehozott m. kir. igazságügyminisztérium, élén az igazságügyminiszterrel, vette át. Az „Országbírói Értekezlet" még 1861-ben határozatot hozott a királyi kúria visszaállítására, amit lehetővé tett, hogy a császár 1860. október 20-án kiadott rendelkezése szerint az Oberster Gericht-und Cassationshofnak a magyar ügyekben megszűnt az illetékessége. Átmenetileg ekkor, e kúria működésének kezdetéig, a harmadfokú ítélkezésben rövid törvényszünet állt be. E feudális-kori visszaállított királyi kúria 1861. április 3-án tartotta alakuló ülését. Tényleges működését is ekkor kezdte meg az Oberster Gerichts- und Cassationshofnál harmadfokon még el nem intézett és illetékességből hozzá áttett ügyek beiktatásával. E feudális-kori kúriának sajátos szervezetét tekintve kettős arculata volt. Egyfelől keret, mely két, majd három önálló tevékenységet folytató igazságügyi intézményt fog össze, másfelől mint ezek által alkotott egység, együttesen egy intézményként is működik. A három igazságügyi intézmény egysége jut kifejezésre abban az eljárásban, amikor egy közös elnök — az országbíró — elnöklete alatt a három bírói szerv együttesen összeülve teljes tanácsülést tartott, amikor az a törvények és felsőbb rendeletek kihirdetése vagy a felsőbb helyre terjesztendő javaslatok ügyében való határozathozatal miatt szükségesnek mutatkozott. Egyébként mindhárom bírói szerv önálló szervezettel rendelkezett, önállóan is levelezett a felettes kormányhatósággal, a m. kir. udvari kancelláriával és más szervekkel. A visszaállított három bírói szerv közül a — királyi személynök elnöksége alatt álló — királyi tábla működése a legváltozatosabb. ítélkezése 9 tagú tanácsülésben történt. Változást ebben az 1864. augusztus 23-án tartott kúriai teljes ülésben kihirdetett udvari rendelet hozott, mely szerint a tanácsülésben jelenlevők eredetileg megkívánt létszáma csak néhány kiemelt polgári és bűnügyben maradt köte-