Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak

Ezen túlmenően akár felhívásra, akár saját kezdeményezéssel joga volt a törvényalkotásra vonatkozólag is véleményt mondania. Szervezete a miniszteri rangban álló elnökön kívül a másodelnökből, 5 tanácselnökből, 48 tanácsosból (vagyis bíróból) és a szükséges segédszemélyzetből állott. Valamennyi tanácsos csak kivételesen ülésezett együtt. A bíróság meghatározott esetekben 15 tagú „teljes tanácsban", máskor 11 tagú, legtöbbször azonban 7 tagú tanácsban működött, amelyeket az elnök állított össze s azokon bármikor elnökölhetett is. Az 1848/49. évi magyar polgári forradalom és szabadságharc vérbefojtása után a katonai elnyomás mellett a Habsburg birodalmi kormányzat azonnal hozzákezdett a magyarországi és erdélyi közigazgatás és igazságszolgáltatás osztrák minta szerinti átalakításához. Ferenc József császár 1849. november 3-án az addigi magyar bírósági szervezetek helyébe osztrák rendszerű igazságügyi hatóságok felállítását rendelte el, így ez a szervezet is az osztrák Justizministerium irányítása alá került. A bírósági és a vádhatósági szervezet kiépítése céljából cs. kir. miniszteri biztosokat neveztek ki (Erdélyben ezt kinevezett szervező bizottság kapta feladatul), ezek működése már 1849-ben megkezdődött. E szervezet kiépítése két fázisban ment végbe: az ideiglenes szervezet 1849-től 1854-ig volt érvényben, 1854-ben került sor ennek „végleges" jellegűvé (definitivum) való kialakítására. A császári elhatározás Magyarországot is az osztrák igazságügyi szervezetbe kapcsolva, az ország legfőbb bírói hatóságaként is az Oberster Gerichts- und Cassationshof-ot jelölte meg. A magyar jogrendszer alkalmazásától azonban ezzel egyidejűleg még nem lehetett eltekinteni, minthogy az osztrák büntető törvénykönyv csak 1852. szeptember l-jén lépett hatályba Magyarországon, az osztrák polgári törvénykönyvet pedig csak 1853. május l-jétől kezdve alkalmazták és hatálya is csak az ezen időpont utáni jogügyletekre terjedt ki. Ily módon nem lehetett itt elkerülni a magyar jogban jártas bírák alkalmazását nemcsak Magyarország, hanem a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság, Erdély, valamint Horvátország ügyeinél sem. E megfontolás alapján legcélszerűbbnek látszott a korábbi magyar hétszemélyes tábla bíráinak bevonása. így az Oberster Gerichts- und Cassationshof tanácsosai között jelentős számban voltak magyarországiak, erdélyiek és horvátországiak. Az osztrák rendszerű új magyar bírósági szervezetnek tehát az Oberster Gerichtsund Cassationshof volt a legfelsőbb fóruma, ahová az ügyeket végsőfokra fellebbvinni lehetett. összbirodalmi viszonylatban középső, de Magyarországon e szervezet legmagasabb fórumai az Oberlandesgericht-ek, országos főtörvényszékek voltak. A cs. kir. miniszteri biztosok 1849-ben kapott megbízatásuk eredményeképpen Magyarországon az öt közigazgatási kerületben (Pest, Pozsony, Sopron, Eperjes, Nagyvárad) a főtörvényszékek már 1850 első felében megalakultak, általában a kerületek székhelyén ideiglenes jelleggel. (Erdélyről külön adunk összefoglalást.) E főtörvényszékeket — ideiglenes jellegük idején — még nem országos, hanem kerületi fotör-