Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak

vényszéknek, Districtual Obergericht-nek nevezték, Oberlandesgericht elnevezésüket a végleges rendezés alkalmával 1854-ben nyerték. Hatáskörüket tekintve mind peres, mind peren kívüli ügyekben, mind büntető perekben az illetékességi területükön levő törvényszékekkel, a Landesgericht-tel szemben másodfokú fellebbviteli fórumok voltak, a járásbíróságoknál indult kisebb ügyekben bizonyos esetekben már végső fórumként ítélkeztek. Az 1854-ben végrehajtott „végleges" rendezés alkalmával e fŐtörvényszékek illetékességi területe némileg változott, az ezt követő esztendőben, 1855 novemberétől hatáskörük is kibővült, amennyiben a korábban a közigazgatási hatóságok szervezetébe sorolt letartóztatási intézeteket is szervezetileg a fŐtörvényszékek alá rendelték. A megyékben működő bíróságok elnevezése az ideiglenes korszakban hivatalosan Landesgericht, országos törvényszék, de mivel illetékességük általában egy megye területére terjedt ki, a magyar szóhasználatban ezeket „megyei törvényszék"-nek nevezték. A véglegesnek szánt átszervezés után e bíróságok neve hivatalosan németül is megyei törvényszék: Comitatsgericht, Erdélyben és a Szerb Vajdaságban Kreisgericht. Az eredeti Landesgericht elnevezés csak azoknál maradt meg továbbra is, amelyek az Oberlandesgericht székhelyén működtek, mert e törvényszékek a többi megyei bíróságtól az illetékességük tekintetében is különböztek. Illetékességük bizonyos politikai és fegyelmi ügyekben nemcsak az illető megye, hanem az egész főtörvényszéki kerület területére is kiterjedt és ezt a hatáskört tulajdonképpen az Oberlandesgericht helyett gyakorolták. Az új bírósági szervezet legalsó szintjén a járásbíróságok állottak, melyek az ideiglenes korszakban I. és II. osztályú járásbíróságokra tagolódtak. Az első osztályú járásbíróságokat, mint „táriasbíróságokat", hivatalos nevükön BezirksCollegial-Gericht, a szervezés során több másodosztályú járásbíróság fölé helyezték, azok területére bizonyos büntető ügyekben kiterjedő illetékességgel. Az alsófokú bíróságoknak ez a rendszere azonban túl költségesnek bizonyult. Az 1851. december 31-én meghirdetett kormányzati alapelvek szerinti átszervezéskor a járásbíróságoknak ebben a szervezeti formában való működését megszüntették; A kisebb helyeken az alsófokú bírói eljárást újból összekapcsolták a járási közigazgatással. E vegyes — főleg közigazgatási, de egyúttal járásbírói teendőket is ellátó hivatalt a szűkebb értelemben vett Magyarországon a korábbi hagyományt követve szolgabírói hivatalnak, Gemischtes Stuhlrichteramt-nak, a többi koronatartományban pedig Gemischtes Bezirksamt-nak nevezték. Kizárólag jogszolgáltatási teendőket végző járásbíróságok a „végleges" korszakban csupán a törvényszéki — általában megyei — székhelyeken voltak, ezeket önálló szervezetű járásbíróságnak, Selbstständiges Bezirksgericht-nek nevezték. A törvényszéki székhelyeken működő ilyen járásbíróságok önállósága csupán azt jelentette azonban, hogy a közigazgatási szervezettől voltak függetlenek. A járásbírói teendőket ugyanis a törvényszék egy-egy kiküldött tagja látta el és a törvényszék gondoskodott a járásbírói hivatal dologi szükségleteiről és a segédszemélyzet kiküldéséről is. Valamilyen okból egy-két egyéb helyen működő saját szervezettel nem rendel-