Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
díját, a másolások díját, valamint a perkiadmányok taxáját is. A limitatio a kerületi táblai pereket három osztályba sorolta: az első osztályba a 25 000 forintig terjedő, a másodikba a 25 000—50 000 forint közötti, a harmadikba pedig az 50 000 forinton felüli perértékű ügyek tartoztak. A perek expediálásáért az 1. osztályban mind az alperestől, mind a felperestől egyformán 24 Ft-ot, a 2. osztályban ennek kétszeresét, a 3. osztályban pedig a háromszorosát kellett szedni. 6 Az 1730. évi taxa-lim'tatiót Mária Terézia 1770. július 23-án kiadott rendeletével némileg módosította, de a perek taxája semmit sem változott. 7 II. József, a nagy reformer császár, több más haladó intézkedése mellett, az elavult és áttekinthetetlen feudális bírósági szervezet átalakítását is megkísérelte. Ezt a célt szolgálta 1785. december 12-én kiadott, s Novus Ordo Judiciarius néven ismert híres rendelete. Ennek értelmében a legtöbb rendi fórumot megszüntették és helyettük új, királyi bíróságokat állítottak fel, a jogszolgáltatást a közigazgatástól elkülönítették és az egész szervezetet a hétszemélyes tábla felügyelete alatt szoros egységbe foglalták. Ezek az intézkedések — mint később látni fogjuk — a kerületi táblák hatáskörét jelentősen kibővítették, ami —• természetesen — e fórumok létszámának felemelését is maga után vonta. II. József 1785. december 18-án kelt rendelete értelmében 8 ugyanis a táblák rendes ülnökeinek létszámát az addigi négyről hét-tíz főre emelték és évi illetményüket is megjavították. A bírói személyzet mellett a Józsefi korszakban minden kerületi táblánál két, majd három titkárt is találunk. A kerületi tábláknál kebelbéli segédhivatalokat szerveztek, ami a nem bírói személyzet létszámának jelentős megnövelését is maga után vonta. — 1786-ban már három ilyen segédhivatal működött: az Officium Protocolli (iktatóhivatal), Officium Registraturae (irattár) és az Officium Expediturae (kiadóhivatal). Az iktatóhivatalban egy protocollista consilii egy adjunctussal, egy protocollista exhibitorum ugyancsak egy adjunctussal, és egy officialis protocolli dolgozott. Az irattárban egy regisztrator, egy adjunctus és két regestráns kapott alkalmazást. A kiadóhivatalba egy expeditort, egy adjunctust és előbb hat, majd nyolc kancellistát osztottak be. A kerületi tábláknál 1787. augusztus l-jével egy negyedik segédhivatalt is szerveztek, az Officium Exactoratus-t (számvevőség). Itt egy rationum exactort és két rationum officialist alkalmaztak. E tábláknál már 1786-tól kezdve taxatoratus (Tax-Amt) is működött, de ennek külön személyzete nem volt, hanem a registrator volt egyben a taxator is. 9 A segédhivatalokban foglalkoztatták a szakmai gyakorlatra beosztott gyakornokokat (auscultantes et practicantes) is, akiknek száma a Justitia Josephina korszakának éveiben egyre nőtt. A kerületi táblák létszámába tartozott még (ahogy az előző korszaknál is láttuk) a szegények ügyvédje, valamint a kisegítő személyzet (portás, házi szolga stb.) is. A segédhivataloknak ilyen differenciáltan kiépített szervezetével, mint amilyen az II. József korában volt, a kerületi táblák későbbi korszakában nem találkozunk. II. József rendszere egyes kerületi táblák vezetésében is változást hozott. A császár ugyanis nemcsak hatáskörüket bővítette és létszámukat emelte, hanem — ahol szükségesnek mutatkozott — a táblák elnökét is leváltotta. Erre a sorsra jutott pl.
