Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

gr. Tolvay Ferenc Dunán-inneni ker. táblai elnök, akit e tisztségében — a Novus Ordo idejére — br. Révay Pál követett, de 1790-ben állásába visszahelyezték. A kerületi táblák elnökei közül Horváth Ferenc a Dunántúli ker. tábla vezetését 1784. aug. 6-ától 1799 februárjában bekövetkezett haláláig folyamatosan látta el. II. József közigazgatási reformja során a kiváltságos kerületeket a megyékbe vonták be. Később azonban a megyék ítélkezése is megszűnt, és helyettük a bíráskodási teendőket a judicium subalternumok vették át, amelyek 1787. szeptember l-jével kezdték meg működésüket. A szűkebb értelemben vett Magyarország (Horvátország, Szlavónia és Erdély nélkül) területén 35 ilyen alsóbíróság működött, amelyek a kerületi táblák joghatósága alá kerültek. II. József 1785. december 12-én kelt, említett rendelete a kerületi táblák hatáskörétjelentősen kibővítette. A rendelet ugyanis a királyi tábla elsőfokú hatáskörét teljesen megszüntette, és az addig elsőfokon oda tartozó ügyeket (ősiséggel kapcsolatos birtokperek, nagyobb hatalmaskodások, a kir. fiscus ügyei, oklevelek és okiratok hitelességével, érvényességével és értelmezésével kapcsolatos ügyek) a kerületi táblákra ruházta. A már említett kiváltságos szabad kerületek, majd a megyék bíróságainak hatásköre szintén lényegesen összeszűkült, s végül a bíróságok meg is szűntek a Józsefi korszakban. Ugyancsak megszűnt a nádori bíróság és a báni tábla is. Az ily módon gazdátlanul maradt ügyek szintén a kerületi táblákra kerültek, amelyeknek — addigi elsőfokú hatáskörükhöz tartozó pereiket is megtartván — tevékenysége ily módon rendkívül megnövekedett. A Novus Ordo koráig — mint fentebb láttuk — a kerületi táblák csak polgári pereket tárgyaltak, és csak elsőfokon. József rendelkezései szerint azonban e fórumok büntető hatáskört is kaptak, éspedig másodfokon (így tehát elsőfokú fórumokból vegyesfokú bíróságokká alakultak át). Az új jogszolgáltatási rend lehetővé tette ugyanis, hogy a nem nemesek (jobbágyok, polgárok stb.) — addig nem fellebbezhető — bűnpereikben a városi törvényszékektől és a megyei sedriáktól, illetőleg 1787. szeptember 1-je után a judicium subalternumoktól másodfokon a kerületi táblákhoz fellebbezhessenek. Innen harmadfokon az 1785-ben hivatalba állított kerületi főispánokhoz, mint királyi biztosokhoz, illetőleg a tengermelléki kerületben a fiumei kormányzóhoz lehetett felfolyamodni.

10 A kerületi táblák hatásköre még tovább szélesedett azzal, hogy a házassági bontóperek — amelyek addig a szentszékek bíráskodása alá tartoztak — nemes felek esetében elsőfokon szintén e fórumok ítélkezése alá kerültek. Innen a felek másodfokon a kir. táblára, harmadfokon pedig a hétszemélyes táblára fellebbezhettek. Végül további hatáskör-bővülést jelentett a kerületi tábláknál az is, hogy II. József az árvaszéki teendők nagyrészét ugyancsak rájuk ruházta. II. József rendszere — a kir. kúriáéhoz hasonlóan — a kerületi táblák munkarendjében is változást hozott. A Novus Ordo itt is megszüntette az 1786 előtt alkalmazott hosszú törvényszüneteket és e fórumokat is állandó működésre szorította. A peres eljárás annyiban módosult, hogy — a hatáskörváltozásnak megfelelően — a nem nemesek bűnpereinek fellebbezését a törvényhatóságok (sz. kir. városok, megyék, illetőleg később a judicium subalternumok) küldték fel a kerületi táb-