Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

a fogalmazattal összehasonlította, majd először a jegyzőhöz aláírás, az elnökhöz pedig megpecsételés végett elküldte. Utána a kiadmányt — az előírt taxa lefizetése ellenében — a félnek át kellett adnia. A kerületi tábláktól a királyi táblára fellebbezett pereket a fellebbező félnek másolatban (in transumpto) kellett benyújtania. A szegények ügyeiben, akiknek nem volt pénzük perkiadmány készíttetésére, a pert eredetiben kellett felterjeszteni. Ezeken kívül is előfordultak azonban olyan esetek, amikor a per eredetiben való felküldése vált szükségessé. Ezekkel kapcsolatban az 1812. szeptember 18-án kelt királyi rendelet úgy intézkedett, hogy az ilyen átküldéshez az uralkodó engedélye szükséges, amit a transmissióhoz minden esetben csatolni kell. A fellebbezett pert végrehajtás végett a kúriáról visszaküldték a kerületi táblákra. Ez volt a gyakorlat, akár jóváhagyó, akár megváltoztató ítélet esetében. Az ítélet végrehajtására a kerületi táblák ülnökeit felváltva küldték ki, akiknek a végrehajtás foganatosításáról a táblán jelentést kellett tenniük. A kerületi táblák amellett, hogy peres ügyekben ítélkeztek, jelentős hivatali tevékenységet is fejtettek ki. Ilyen irányú működésük is azonban elsősorban az ott tárgyalt perekkel kapcsolatos. Ennek megfelelően leveleztek a peres felekkel, a városi törvényszékekkel, a megyei törvényhatóságokkal (a Novus Ordo idején a judicium subalternumokkal), felfelé pedig a kir. kúriával, mint fellebbviteli fórummal, az uralkodóval, illetőleg az őt képviselő m. kir. udvari kancelláriával, valamint a helytartótanáccsal, mint ellenőrző hatósággal stb. A kerületi táblákhoz beérkezett királyi leiratok jelentős része egyes konkrét perekkel kapcsolatos bírói parancs, de bőven akadnak köztük általános jellegű, ügyviteli vonatkozású rendelkezések is. Ezek közül elsősorban azokat emelhetnénk ki, amelyek a perek sorjegyzékeinek, illetőleg kivonatainak évenkénti kötelező felküldését sürgetik. E tekintetben a tábláknál elég sok lazaság figyelhető meg. így pl. a kőszegi tábla az 1726. évi perek extractusait még 1727. május 19éig sem küldte fel. A kerületi táblák ügyintézésében jelentős fejlődést hozott Mária Terézia 1770. július 6-án kiadott rendelete. Ennek értelmében ugyanis a beérkezett királyi leiratokra küldött felterjesztések szövegében idézni kell a vonatkozó királyi leirat számát, valamint minden felterjesztés hátlapján az ügy rövid kivonatát is.

5 A központi irányítás a kerületi táblák működésében egyre jobban érvényesült. A perek extractusainak felküldésén kívül — ami lényegében munkájuk ellenőrzését jelentette — 1796-ban királyi rendelet írta elő, hogy azontúl a beküldendő jelentésekben a saját hatáskörükbe tartozó kinevezéseket és a fizetések összegét, valamint az újonnan kinevezett személyek esküjének letétele napját is közöljék. A felülről történő beavatkozás egyéb személyzeti és ügyviteli tárgyakra is kiterjedt. A központi instructio és felsőbb rendeletek szabályozták a kerületi táblákon szedhető illetékek mértékét is. A már említett 1723. évi működési szabályzat ugyanis a végleges taxa-limitatio megjelenéséig ideiglenesen csak az idézőlevél és az ítéletlevél kiadmányozásának díját állapítja meg. Az 1730. május 25-én kelt királyi rendelet az idézés taxáját leszállítja (1 Ft-ról 75 dénárra) s egyidejűleg megállapítja a kerületi táblák bírói személyzetének és jurátusainak kiszállási napi-