Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

ERDÉLYI KIRÁLYI TÁBLA LEVÉLTÁRA XVIII—XIX. SZÁZAD TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A XVI. században, Erdély önállósulása után létrejött fejedelmi tábla (Tabula Principális) túlélte a fejedelemség megszűnését s a változott helyzetnek megfelelően „országos" törvényszék (Judicium Regni) elnevezést kapott. A Habsburgok — mint ismeretes — a birtokukba került Erdélyt Magyarország többi részétől elválasztva külön államszervezet alá rendelték s ez természetszerűen eredményezte a tábla elnevezésének megváltozását is. Az országos törvényszék működése az átmeneti korszakban — az új államszervezet kiépítésének során — teljesen bizonytalanná, szaggatottá vált és csak a közigazgatás megszervezése után került sor arra, hogy a jogszolgáltatás rendezett keretben történjen. Az országos törvényszék 1737-ben a magyar királyi táblához hasonló új szervezetet kapott, alkalmilag öszszehívott oktavális bíróságból a törvényszakok idején rendszeresen ítélkező fórummá vált s címe erdélyi királyi táblára módosult. Újjászervezését Mária Terézia intézkedései fejezték be, a királynő e tábla székhelyét az 1737-ben kijelölt Nagyszeben helyett előbb Medgyesre, majd 1754-ben Marosvásárhelyre tette át s az ügyvitelének szabályozására 1777-ben részletes utasítást bocsátott ki. Az erdélyi kir. tábla így kialakult működésében II. József reformjai rövid ideig tartó változást hoztak: a császár az 1786-ban életbe lépett bírósági reform keretében Erdély jogszolgáltatását is átszervezte. Ennek során e tábla addigi vegyesfokú bíróság jellegét megszüntette, a továbbiakban e tábla kizárólag fellebbviteli bíróság s tevékenysége kibővült az alsóbb bíróságok feletti felügyeleti hatáskörrel. Székhelye ismét Nagyszeben. A reformok során 1787-ben Marosvásárhelyen és Kolozsvárott egy-egy kerületi tábla (tabula districtualis) is létesült. A perek útja ebben az időszakban: elsőfokon az alsóbb bíróságokon vagy a kerületi táblákon indult perek másodfokon az erdélyi királyi táblára s onnan harmadfokon a főkormányszék (Gubernium Transsilvanicum) elé mehettek tovább, mely fórum II. Józsefkorában Erdély számára a legfelső bíróság szerepét töltötte be. A Justitia Josephina — mint József újításának egész rendszere — 1790-ben érvényét vesztette s a jogszolgáltatási szervezet ismét korábbi formái szerint működött tovább Erdélyben is. Megszűnt a két kerületi tábla, az erdélyi királyi tábla vegyesfokú hatásköre feléledt és a perek innen a főkormányszéken át még bizonyos esetekben az ismét visszaállított erdélyi udvari kancelláriához is fellebbvihetők voltak. E tábla 1790-ben Nagyszebenből vissza is költözött Marosvásárhelyre, ahol 1848-ig folyamatosan ítélkezett. E tábla működésének az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc eseményei,