Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

az ország osztrák megszállása s ennek folyamányaként a magyar jogszolgáltatás feloszlatása véget vetett. Az abszolutizmus korszakában csak a tábla levéltára működött, mely ekkor a marosvásárhelyi cs. kir. törvényszéknek alárendelve végezte az új helyzetben ráhárult teendőket: a megszűnt tábla referensi pertárainak átvételét, a befejezetlenül maradt perek ügyiratainak kikeresését és átadását a cs. kir. bíróságoknak, melyek a pereket a továbbiakban lefolytatták, továbbá az összegyűlt iratok lajstromozását. A provizórium idején ismét a régi szervezettel folyt a bíráskodás, 1861-ben e tábla ismét megkezdte működését és egész Erdélyre kiterjedő illetékességgel 1891-ig folytatta. Ekkor a kir. táblák decentralizációja (1890: XXV. törvénycikk) során illetékességi területének egy része az újonnan felállított kolozsvári kir. ítélőtábla hatáskörébe utaltatott és elnevezése is az erdélyi kir. tábla helyett marosvásárhelyi kir. ítélőtábla lett. Az Erdélyre kiterjedő illetékesség így kettéoszlott. E változás évében, 1891-ben az erdélyi királyi tábla működése alatt képződött iratokat — régi levéltárát — a Magyar Országos Levéltár vette át. Ismertetésünk erre az anyagra terjed ki. E táblának, már mint marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának a működéséről itt nem adhatunk számot az 1891. évet követő időből, minthogy az erre vonatkozó iratanyag nem került az Országos Levéltár birtokába. Az átadott levéltár az erdélyi kir. tábla 1737—1848. évi iratait, a József-kori kerületi táblák irattárait s a produkcionális szék (Forum Productionale) kisebb mennyiségű iratát tartalmazta. Az átvett különféle jegyzőkönyvek között volt a tábla újjászervezése előtti időből, 1723-tól kezdődően is néhány kötet. A kerületi táblák szervezete és hatásköre a magyarországi kerületi táblákéval egyező volt. A produkcionális szék az elidegenített kincstári birtokok visszaszerzéséért indult perekben járt el. Ez ügyek — az erdélyi kir. tábla helyett — különleges fórum elé voltak utalva, mely a gubernátor elnöklete alatt főkormányszéki, kir. táblai és törvényhatósági tisztségviselőkből alakult. Az ügyeket itt is a tábla ítélőmesterei referálták, az iratok ezen a réven kerültek be e tábla levéltárába. A regisztraturák közül természetesen e kir. tábláé volt a legnagyobb, a levéltár túlnyomó részét ez képezi. Az alábbiakban ennek a fórumnak szervezetét és hatáskörét kívánjuk részletesebben is ismertetni. Az 1737. évi újjászervezés, majd a fejlesztést célzó további reformok után az erdélyi királyi tábla személyzetét az elnök, a három perelőadó-ítélőmester, 12 rendes és általában 8 létszámfeletti assessor, a főprotocollista, továbbá az elnök és az ítélőmesterek mellé rendelt egy-egy, összesen 4 protocollista, a levéltáros s a szegények ügyvédje alkotta a megfelelő segédszemélyzettel. Rajtuk kívül a munkában — mint a magyar kir. kúrián s a báni táblán — a bírák mellé beosztott jurátusok („deákok", kancellisták) is részt vettek, akik az ügyvédi vizsgához szükséges joggyakorlatot Erdélyben itt szerezték meg s ügyvédi vizsgájukat is e táblán tehették le. E tábla tagjai közé tartozott még a kincstár érdekét képviselő fiscalis director is, aki az üléseken az assessoíokhoz hasonlóan foglalt helyet. A bírák eredetileg ezen a fórumon is a főpapi, főnemesi és köznemesi rendből kerültek ki, de a XVIII. század vége óta e táblához egyházi rendű tagokat többé