Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

A tárnoki széken Cziráky Antal, Pálffy Fidél, Eötvös Ignác és Keglevich Gábor tárnokmesterek idejében tárgyalt ügyek tárnokszéki perkivonatai: az 1825. évből fogalmazványok, a többi évekből kézzel írott tisztázatok (nyomtatott példányok, ebben az anyagban, úgy látszik nincsenek). — A tárnoki szék 1790. évi visszaállításától, amióta az egyes tárnokmesterek anyaga külön-külön állagokat alkot, a perkivonatok az illető tárnokmesterek anyagában találhatók. Cziráky idejétől azonban Keglevichig, a tárnoki intézmény 1849. évi megszüntetéséig, a perkivonatokat, vagyis a tárnoki szék működéséből eredő anyagot külön választották és ebben az állagban egyesítették. Az állag anyaga, fentiek szerint, csak tárnokszéki perkivonatokból áll, eredeti perek vagy felterjesztett városi perkiadmányok nincsenek benne. Ezeket ugyanis visszaküldték az elsőfokon eljárt városi hatóságnak vagy — ti. a felek költségére készülő perkiadmányokat — esetleg rövid úton visszaadták a feleknek. (A perkivonatok tartalmára és a tárnokszéki eljárásban betöltött szerepére nézve ld. az Acta tavernicalia O 93 állag b) sorozatának leltárában elmondottakat.) A perkivonatok, a szokott módon, az ügynek csak az elsőfokú eljárásban történt lefolyását ismertetik, a tárnoki széknek az ügyben hozott ítéletét nem tartalmazzák. A tárnokszéki ítéletet az ülésjegyzőkönyvekben (0 92) kell megnézni, amely viszont az ítélet szövegén kívül csak a felek nevét s a per egészen rövid meghatározását adja. A perkivonatok és az ülésjegyzőkönyvek tehát együttesen ismertetik a pereket: az előbbiek az elsőfokú eljárást, az utóbbiak a másodfokú döntést. A kettő kapcsolatát szolgálja a perkivonatokra mindig rájegyzett dátum: az ügy tárnokszéki tárgyalásának napja és a perkivonatoknak az ülésjegyzőkönyv tételszámával megegyező folyószáma. A tárnoki szék — mint a bevezetésben láttuk — kizárólag polgári ügyekben, illetőleg olyan ügyekben ítélkezett, amelyeket a kor felfogása akkor a polgári ügyekhez számított. Utóbbiakon az ún. „delictum privatum"-okkal kapcsolatos ügyek értendők, amelyek ma általában a büntetőbíráskodás körébe tartoznak, de akkor polgári úton folytak le. Ilyenek a kisebb hatalmaskodás és erőszak (violentia), becsületsértés és rágalmazás (dehonestatio) s a károkozás és a tőle meg nem különböztetett kártérítés (damnum). Az állag levéltári rendszere, a fentebbiek szerint, a tárnoki szék ülésjegyzőkönyveihez igazodik. Az anyag tehát évente s éveken belül az iratok évente újra kezdődő folyószámai: az ülésjegyzőkönyvi tételszámok szerinti rendben vannak, kivéve az 1846—1847. éveket, amelyek anyagán a számozás átfut. E tételszámok sorrendje, természetesen, megfelel az ügyek tárnokszéki tárgyalása pontos időrendjének (a tárgyalás napi dátuma az iratokon mindig megtalálható). A mondott folyószámokon és dátumokon kívül az iratokon egyes években egyéb számok és dátumok is vannak, ezeknek azonban a kutatás szempontjából ma már nincsen jelentőségük. (Az irattárolás alapjául szolgáló folyószámok az iratokon különböző módokon — fekete vagy színes ceruzával, tintával, egyes években „ JNb Revis." szórövidítés alkalmazásával stb. — vannak jelölve, így itt fel nem sorolhatók.) Az állaghoz semmiféle segédkönyv nincs. A kutatás (ti. tárgyi kutatás) tehát vagy az iratok csomónkénti átnézésével lehetséges, s ez esetben a perkivonaton