Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

készült városi perkiadmányok visszaadása a feleknek, tárnoki széki ítéletlevelek kiadása stb. A sorozat anyagához a „Protocollum Officii Tavernicalis... Francisci SzentIvány..." c, lajstromkönyv(14. raksz.) és a „Regestrum et Index Actorum Tavernicalium... Francisci Szent-Ivány" c. mutató (15. raksz.) szolgál segédkönyvül. A lajstromkönyv bejegyzései általában az időrendet követik, az évek egymástól elválnak, de a bejegyzések folyószámozása az egész köteten, tehát az éveken is keresztülfut. A lajstromkönyv folyószámai megegyeznek az iratok folyószámaival. A bejegyzések tartalmazzák a folyószámot, az ügy rövid, de elég szabatos meghatározását (s ha a bejegyzés, mint legtöbbnyire, beérkezett irathoz kapcsolódik, az utóbbi keltét), végül az elintézés módját és idejét. A mutatókönyv két részből áll: a második rész a rendes mutató, amely az egykorú indexekhez hasonlóan, főbetűkön belül nem pontos betűrendbe szedve adja a sorozat címszavait: csaknem mind személyneveket, de köztük elszórtan néhány tárgyi címszót is. Ezért s mivel a peres felek között indikálva jogi személyek is előfordulnak, pl. városok, kir. fiscus, céh stb. vagy a felek nem névvel, hanem jellegüket kifejező szóval vannak megadva, pl. creditores massae (csőd- vagy hagyatéki tömeg hitelezői), ottomanici subditi (török alattvalók) stb., a mutató már valamelyes tárgyi kutatást is lehetővé tesz. A bejegyzések általában tartalmazzák az ügy egészen rövid megjelölését (pl. per esetén a felek s a felterjesztő város nevét, a per tárgyát azonban nem) és a lajstromkönyv bejegyzésének folyószámát, ami a fentiek szerint egyúttal a vonatkozó irat folyószámával azonos. E folyószámok a bejegyzéstől jobbra, az „N. Prot." című hasábban találhatók. A bejegyzéstől balra, a „Nrus" című hasábban viszont maguk a bejegyzések is sorszámozva vannak, éspedig betűnként újra kezdődő sorszámokkal. A mutatókönyv első része ezekre a sorszámokra utal, ez a — rendes mutató elé befűzött — rész tehát a mutató első mutatója, mely a második rész címszavait, helyesebben úgyszólván csak a köztük előforduló családi neveket (keresztnév nélkül) pontos betűrendbe szedve adja. A pontos betűrend ellenére, egyes esetektől eltekintve, az első mutató használata mellőzendő: hiányos címszavai, a második részre való utalás stb. miatt ugyanis használhatósága korlátozott. Ezzel szemben a második rész az ügyet is megjelöli, közvetlenül az irat levéltári jelzetét — folyószámát — adja és olyan kis terjedelmű, hogy a pontos betűrend hiánya ellenére gyorsan átnézhető; a kutatáshoz tehát ez használandó. A sorozat rendezett, fascikulus-hiány nem állapítható meg. b) Az „Extractus" sorozat anyagát a tárnoki szék előtt Szent-Ivány Ferenc tárnokmestersége alatt tárgyalt perek tárnokszéki perkivonatai alkotják. (Kézzel írott tisztázatok, köztük elszórtan néhány nyomtatott példány is előfordul.) Más iratok, pl. városi perkiadmányok, amelyek a korábbi tárnokmesterek állagának hasonló sorozataiban több-kevesebb számmal találhatók, e sorozatban nincsenek. Úgy látszik, a (felek költségére készült) perkiadmányokat Szent-Ivány idejében mindig visszajuttatták a feleknek, ami a kutatás szempontjából nem előnyös, mivel az elsőfokú városi törvényszék perkiadmányai a tárnoki széki perkivonatoknál sokkal részletesebbek, s így a kutatás céljára gazdagabb adatanyagot tartalmaz-