Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
szakos kiürítésére, a túlzsúfolt kúriai levéltárban felhalmozódott iratok összekeveredésére. Káros következménye volt az abszolutizmus kora után végrehajtott szakszerűtlen rendezéseknek és selejtezéseknek, melyek során állagok tűntek el, selejtezésbó'l visszamaradt iratokból mesterséges állagok létesültek. . Az említett okok miatt a személynöki levéltárnak — melyről egykorú feljegyzésünk nincs — eredeti állapota ma már nem rekonstruálható. Fennmaradt XIX. századi iratlajstromokból, iktatókönyvekből úgy látszik, hogy a személynök elnöki levelezését — a királyi tábla-elnöki és az országgyűlési iratokat is szétválasztva —, továbbá a parancsfogalmazványokat, valamint a hiteleshelyi iratokat külön kezelték. Levéltári jelzetek szerint zárt egységet alkottak a személynöki szék peres és ügyviteli iratai is. A személynöki levéltár többi részéről már adataink nincsenek, csupán az iratok tárgya valószínűsíti egyes esetekben, hogy az állaga eredeti képződmény, a levéltári jelzetek hiánya azonban azt mutatja, hogy az iratok határozott levéltári rendszer nélkül tárolódtak. A személynöki levéltár jelenlegi rendszerét, amely az iratok provenienciáját igyekszik érvényre juttatni, az alábbi áttekintés mutatja. E levéltár ma négy fondra tagolódik: a királyi személynök irataira (O 71—82, O 225 állagok), a személynöki ítélőmester fonójára (O 83—84 állagok), a személynöki szék fonójára (O 85 állag) és a Parlamenti Múzeumtól átvett iratok gyűjteményére. A továbbiakban ezeket részletesen ismertetjük. JEGYZETEK 1 Bónis György: A személynök és bírótársai a Jagellók korában. Különlenyomat a Századok 1969. évi 1. számából, 5, 9, 15—17.; Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században. Különlenyomat a Levéltári Közlemények 1964. évi kötetéből, 240—242. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt. Bp.> 1899. 39—42, 49, 54. 2 R. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549—1551. évi leveleskönyve. Bp., 1908. XC—XCI. 3 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Bp., 1899. 96. , 4 A személynöki szék fondjában peres iratok szórványosan 1733-tól, tömegesen az 1750-es évektől, ügyviteli iratok elvétve 1742-től, tömegesen meg éppen csak a XVIII. század végétől, 1791-től kezdve találhatók. 5 Például 1719-ben Lőcse város érdeklődött a személynöknél egy gyermekgyilkos nő ellen indult s a város törvényszékétől a személynöki székre fellebbezett bűnper további intézése felől. 6 Veres Miklós: A tárnoki hatóság és a Tárnoki Szék 1526—1849. Bp., 1968. 23—31. 7 A személynöki széken a Novus Ordo előtt eljárás alá vett ügyeket a Justitia Josephina idején a királyi tábla folytatta tovább. Ilyen perek találhatók a Processus appellati O 21 állagban. 8 A tárgy monografikus feldolgozása esetén a városok feltárt száma esetleg még bővül. így tisztázandó volna például még Körös és Kaploca helyzete is, melyek bizonyos időpontban a személynöki, máskor a tárnoki városok között szerepelnek. Ugyanez áll Szentgyörgy és Zengg városokkal kapcsolatban is, ezekre a személynöki szék irataiban nem találtunk adatot, Szegedi szerint pedig személynöki városok voltak. (Joannes Szegedi: Tripartitum juris Hungarici tyrocinium. Tyrnaviae 1751. 767.) 8 Erről bővebben a Kúriai levéltár Causae montanisticae O 28 állag ismertetésében.
