Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

10 Varga Endre: A hivatásos „ügyvédi osztály" kialakulása. A kötelező ügyvédi vizsga bevezetése 1769-ben. Bp., 1937. Különlenyomat a Domanovszky Emlékkönyv 625—642. oldalairól. 11 Rendes vagy közönséges parancsnak (mandátum ordinarium) nevezték a közhitelű iratokat őrző hatóságokhoz intézett oklevélkerestető (requisitorium) és bíróságokhoz vagy bírósági személyekhez intézett tanúvallató (compulsatorium) mandátumokat, továbbá az ingatlan vagy ingó javak összeírását rendelő (conscriptorium), az alperesnek a perbeszállásra haladékot engedő (prorogatorium) s közhivatalnokot vagy előkelőbb személyt írásbeli vallomás tételére utasító (recognitorium) parancsokat. Az egyes feudáliskori munkákban további rendes parancsként említett mandátum praeceptorium megkülönböztetésének s a mandátum requisitorium generálé és speciale fajtákra bontásának nincs gyakorlati jelentősége. A rendes parancsnak kötött formuláit a kiadás során csak néhány adattal kellett kiegészíteni. Az egyénibb szövegezést kívánó parancsot rendkívüli parancsnak (mandátum extraordinarium) nevezték. Utalunk itt a Személynöki vegyes iratok O 74 állag Stylare occurrentium in Cancellaria Regia Minori expeditionum ... conscriptum című kötetének 25. lapjára. 12 A személynöki irodában az elnöki levelezés iratainak hiányos és következetlen lajstromozása 1800-ban, rendszeresebb lajstromozása vagy iktatása 1839-ben, a bírói pecsét alatt kelt kiadmányokiktatása 1837-ben kezdődött. Az irattározásra ennek az iktatásnak sem volt sok kihatása: csak az utolsó néhány év mandátum-fogalmazványait helyezték el iktatószámok szerint, de például a hiteleshelyi iratokon az ügy iktatókönyvi számát fel sem tüntették, ezeket az iratokat a hiteleshelyi jegyzőkönyvek reájuk jegyzett kötet-, és tételszámai (sorszámai) szerint rendezték. Sok irat semmiféle jelzetet nem kapott. •