Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

A joggyakorlatra jelentkezett ifjak esküre bocsátása a dékán (dékánátus) engedélyéhez volt kötve, akinek igazolnia kellett, hogy nevezettek a felvételi előírásoknak eleget tettek. A dékán a felvételt kérő ifjakról már a jelentkezésnél jegyzéket készített s abba felesketésük dátumát feljegyezte, hogy azután a királyi táblán töltött idejüket nyilvántarthassa. Szükség volt erre mert — a XIX. század első felében — egy év letelte előtt a rendelkezések szerint nem voltak ügyvédi vizsgára bocsáthatók, továbbá mert a jurátusi eskütől számított három év elteltével, ha addig — az ügyvédi diploma birtokában vagy anélkül — a jurátusi gyakorlatból ki nem léptek, őket a dékán jegyzékéből hivatalból törölni kellett. A jurátusi eskü és az ügyvédi vizsga között eltelt idő a gyakorlatban néha 10—15 évre is kitolódott, sőt néha még ennél is több volt. A személynök kancelláriája ugyanis az elmaradt vizsga utólagos letételét a folyamodónak elég gyakran engedélyezte, olyanoknak is, akik a jurátériát annak idején valami okból otthagyták, vagy abból fegyelmi vétség miatt kizárattak, de később az elmulasztott vizsgát pótolni szerették volna. A dékán felügyelete a jurátusokra egész gyakorlati idejük alatt fennállt és egyre inkább kiterjedt. A XIX. század első felében már a jurátusok nála törvényszakonként jelentkezni tartoztak, lakáscímüket (lakásváltozásaikat) és ha időközben más principális mellé kerültek, ezt a körülményt is be kellett jelenteniök. Ha principálisaik vagy mások részéről ellenük panasz merült fel, azt ugyancsak a dékán (vagy a királyi személynök) tudtára kellett adni. A dékán (vagy a szülők) engedélye kellett ahhoz is, hogy a jurátus — indokolt esetben — kölcsönt vehessen fel, máskülönben a hitelezője követelésének érvényesítésénél hatósági védelemben nem részesült. Engedélyezett esetben a dékán a kölcsönt felvevő jurátusnak a dékánátushoz benyújtott okmányait mindaddig visszatarthatta, míg az adós az adósságait ki nem fizette. Végül is már a dékán olyan igazolása nélkül, hogy rendezetlen anyagi ügyeik nincsenek, ügyvédi vizsgára és esküre sem voltak bocsáthatók. A dékánnál felfektetett állandó folyamatos nyilvántartás más szempontból is feltétele volt az állandó széles körű ellenőrzésgyakorlás lehetőségének. A jurátusoknak gyakori kihágása s az ifjaknak a reformkorban a politikai küzdelemben az ellenzékért való kiállásával kapcsolatban szükséges adatok így azonnal rendelkezésre álltak és a sokszázas létszámú királyi táblai ifjúságot állandóan figyelemmel lehetett kísérni. Néhány, a jurátusok nyilvántartására szolgáló könyvön kívül, melyeket kétségtelenül a dékáni irodában vezettek, a dékánnak nem maradtak fenn olyan iratai, melyeknek a személynöki levéltár többi iratától való külön eredetére vagy külön kezelésére (külön tárolására) lehetne következtetni. E bizonytalanság fő oka az egész személynöki hivatal iratkezelésének fejletlenségében : a rendszeres iktatás, határozott profilú iratsorozatok, megfelelő jelzetek alkalmazásának hiányában keresendő.

12 Az iratkezelés további nehézségeit a személynöki levéltár XIX. századi viszontagságai okozták. A személynöki levéltár sorsa a kúriai levéltáréval együtt hányatott volt. Csak röviden utalunk a kúria épületének 1849 őszén bekövetkezett erő-