Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

Mint nagybíró s az uralkodó személyének bírósági helytartója a király nevében és pecsétjével mandátumokat adott ki, generális joghatósága alapján országos hatáskörű hiteleshelyi tevékenységet folytatott és irányított. Mint az udvar bizalmi embere részt vett az adó ügyében tartott regnicolaris concursusokon s mindazokon az összejöveteleken, melyeket az uralkodó Bécsben, vagy a nádor Pozsonyban, majd Budán valamilyen országos vagy jelentó's tárgy megbeszélésére idó'nkint összehívott. Ezeken kívül is tanácsokkal kellett szolgálnia az államvezetés számára különféle kényes, bizalmas vagy fontos tárgyakban s mint a magyar államszervezet elsó' jogászának, szakvéleményt kellett adnia az udvart és a kormányzatot érdeklő' jogi kérdésekben. Politikai jellegű feladatai között az országgyűlés irányításában reá háruló szerep volt a legjelentősebb. Ez különösen azóta vált igen fontossá, amióta az országgyűlés két táblája kialakult s az alsó tábla elnöke a személynök lett. Tőle várta az uralkodó, hogy odahasson, hogy a tárgyalások simán, az udvar kívánsága szerint folyjanak le, hogy a diéta naplója és egyéb irományai a kormányzat intencióinak megfelelően szerkesztessenek s hogy ezeket a szempontokat lehetőleg a törvények megszövegezésénél is érvényesítse. Ez a szerep a kiélesedett korszakokban, főleg a reformkor diétái harcai során rendkívüli igényeket támasztott az akkori személynökkel szemben, akinek helyzete az alsó táblán összehasonlíthatatlanul nehezebb volt mint a felsőtáblán elnöklő nádoré vagy országbíróé a nagyrészt kormányhű vagy csak mérsékelten ellenzéki főrendek élén. Az országgyűlési szerep kicsinyített mása volt és ugyanolyan nehézségekkel járt a mindig ellenzéki hangulatú „vezérmegye" — Pest vármegye — rendéinek fékentartása, amit a személynöknek a nádor-főispánok helyett mint a megye rendszerinti főispáni helytartójának szintén el kellett érnie. Az udvar egy-egy keményebb törvénytelen lépése, mint voltak a jakobinus-per vagy az 1830-as évek politikai perei — mint ismeretes — a pesti megyegyűlésen olyan vihart és ellenállást váltottak ki, amit megelőzni a személynöknek sem állott módjában, csak elcsendesítésükhöz volt lehetősége. Ezeknek a pereknek a felső' előírások szerinti levezetése királyi tábla-elnöki képességét és ügyességét is kemény próbára tette. A személynök már e tisztség kialakulása során vezette a királyi táblát, az ország legtekintélyesebbnek tartott bíróságát, ahol a nemesség ügyei rendszerint eldöntettek és a királyi tábla felettes fóruma — a helytartói törvényszék, majd a hétszemélyes tábla néven kialakult legfelső bíróság — ezeket az ítéleteket ritkán változtatta meg. A személynök vezette a polgárság ügyeinek legmagasabb fórumát, a személynöki széket is. Ennek iratanyagát a „Személynöki levéltár" Őrzi, itt kívánjuk ezért a személynöki szék működését is ismertetni. A XV. század második felében Mátyás király alatt kialakult személynöki tisztség hatásköre a városok, a városi polgárok ügyeiben való bíráskodásra is kiterjedt, mely bíráskodásból a század végén külön bírói fórum jött létre. A személynök eleintén a hozzá fellebbezett városi perekben is a maga és a többi nagybíró ítélőmestereivel a királyi táblán ítélkezett, majd II. Ulászló 1499. évi