Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

rendelkezése értelmében e rendelet kiadása után már a tábla tagjai helyett más, külön bírótársakkal és a nemesi vagy országos jog helyett a városok szokásjoga szerint ítélkezett. A királyi kúriából ily módon kivált újabb felsó' bíróság a személy nöki szék (Sedes Personalitia). Kezdetben vegyesfokú bíróság volt, rendszerint a városi törvényszékektől a tárnoki székre fellebbezett, majd onnan a személynöki szék elé harmadfokra felhozott (300 forint értékhatárt meghaladó) ügyekben bíráskodott, de néhány városnak az ügyei közvetlenül — már másodfokon — a személynöki székhez voltak fellebbvihetó'k. Az első ilyen kiváltságokat, a tárnoki joghatóság alóli kiemelést a XV. század végén Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse kapta meg. E városok törvényszékétől ez időtől kezdve a tárnoki szék kikerülésével egyenesen a személynöki székhez történt a fellebbezés, ezért e városokat mint közvetlenül a királyi személynök alá rendelteket a tárnoki városoktól megkülönböztetve személynöki városoknak kezdték nevezni.

3 Minthogy a tárnoki szék bíráskodására Buda város jogrendje nagy befolyást gyakorolt, azok a városok, amelyek nem akarták ügyeikben az e jog szerinti ítélkezést s magukat egyébként sem kívánták a tárnokmester hatósága alá vetni, arra törekedtek, hogy ügyeiket fellebbezésre közvetlenül a személynöki szék elé vihessék. A személynöki városok száma így egyre növekedett. Az 1514. évi 3. törvénycikkben már hét személynöki város szerepel: Óbuda, Esztergom, Székesfehérvár, LŐcse, Szakolca, Kisszeben és Szeged. E városok egy része ugyan nemsokára török uralom alá került, Szakolca pedig tárnoki várossá lett, a személynöki városok száma mégis egyre nőtt s a személynöki szék e korban is, majd az 1724. évi bírósági reform utáni időszakban is fennmaradt. Működésének és szervezetének XVI—XVII. századi és a XVIII. század elején volt formáját, történeti feldolgozások hiányában és mert iratai csak 1733-tól kezdve maradtak máig fenn,

4 itt nem is ismertethetjük. 1733-ban és a személynöki szék további fennállásának ideje alatt az iratok e fórumot újból a királyi kúriához kapcsolódva mutatják: a személynök a személynöki széket a királyi tábla néhány bírájával (rendszerint négy bíróval) alakított tanácsban a kúria épületében tartotta s adminisztratív ügyeit — a királyi tábla hasonló ügyeivel együtt — a maga kancelláriájában intézte. A személynöki szék hatásköre, mely korábban is csak a polgári perekre terjedt ki és csak kivételesen fordult elő büntető ügynek

5 a személynöki székhez való fellebvitele, a tárgyalt korszakban tovább szűkült. A tárnoki széktől a személynöki székhez való fellebbezés a XVII. század folyamán már nem volt szokásos, a személynöki szék fennmaradt XVIII. századi iratai között ilyen fellebbezésnek már semmi nyoma nincs, arra ekkor már utalások sem történtek. Amikor tehát Mária Terézia 1744. évi rendelkezése a tárnoki széktől továbbvitt pereket a királyi kúria hatáskörébe utalta, ez csak egy már előbb lefolyt átalakulás lezárását s a jogszolgáltatási szervezetben beállott hézag kiiktatását jelentette.

6 A személynöki szék II. József törvénykezési reformjai során 1786-ban megszűnt s működése 1790-ig szünetelt.

7 Ekkor újjáéledt és működése 1849-ig folyamatos volt. Ügyforgalma a hatásköri változás (a tárnoki széktől a személynöki székhez