Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

SZEMÉLYNÖKI LEVÉLTÁR 1652—1906 TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A XV. század közepén a királyi udvarban működő hivatalok között új fórum alakult ki, az úgynevezett királyi személyes jelenlét bírósága, a personalis praesentia regia. E bíróság mellett — mely jelentőségének megfelelően ítéló'mestert, protonotáriust is kapott — a régebben létesült úgynevezett királyi különös jelenlét bírósága, a speciális praesentia regia feleslegessé vált. Ezt Mátyás király 1464-ben a personalis praesentia regia bíróságába beolvasztotta s a megszűnt speciális praesentia regia ítélomesterét is oda helyezte át. Az így átszervezett, két ítélőmesterrel megerősített királyi személyes jelenlét bírósága — melyet most már királyi táblának kezdtek nevezni — a XV. század második felében a királyi udvar legfontosabb bírósága lett s vezetője, a király személyes jelenlétének bírósági helytartója, a personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens (röviden personalis), a királyi személynök az ország egyik rendes nagybírájává emelkedett. Magas állásánál fogva a személynök, aki a király bírói pecsétjét is megkapta, kiterjedt jogkört gyakorolt s ez megfelelő iroda kialakítását tette szükségessé. A XV. század utolsó évtizedeiben ennek szervezése is megtörtént. A személynök hivatala, a kisebb királyi kancellária, a cancellária regia minor (ahogyan röviden nevezték: personalatus) a királyi udvar hivatalai között igen fontos szerephez is jutott.

1 A nemzeti királyság korszakának végére tehát kialakult a személynöki tisztség, mint a nádor és az országbíró után a harmadik nagybírói méltóság, s szervezett formát kapott a személynök vezetése alá rendelt királyi tábla és a személynöki kancellária. Működésében II. Lajos király halála, a mohácsi csatavesztés sem hozott közvetlen változást, I. Ferdinánd uralkodása kezdetén az udvari hivatalokat megtartotta Budán. Amikor Buda török kézre jutott, a királyi udvari kancelláriát Bécsbe helyezte át, a kisebb királyi kancellária (a személynök kancelláriája) azonban Magyarországon maradt.

2 A személynök, a kancelláriája s a személynök alá rendelt királyi tábla így kivált a Mohács előtti királyi udvar intézményeinek közösségéből s fejlődésük külön vonalra tért. E vonal irányát a személynöki tisztségnek az államszervezeten belüli helyzete mutatja. A királyi személynök, bár nem lett zászlós úr, nem „országbárója", a külföldön élo Habsburg-uralkodó környezetéhez nem tartozott, tisztségének súlyát és jelentőségét a feudális korszak végéig szilárdan megtartotta, sőt funkciója — a viszonyok változása szerint — mind sokrétűbbé is vált. -