Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

Bevezetés (Veres Miklós) - I. Magyarország és Erdély jogszolgáltatási szervezete az 1526 és 1869 közötti korszakban

bágyok és földesuraik közötti — vitás ügyek intézése céljából külön úrbéri bíróságok létesítésére. E szervezet legfelső fokán álló Legfelsőbb Úrbéri Törvényszék (Oberstes Urbarial Gericht) —• a rendes bírósági szervezet legfelső fórumához hasonlóan — szintén a birodalom fővárosában, Bécsben működött Magyarország egész területére, sőt Erdélyre, Horvát-Szlavónországra és a Szerb Vajdaságra is kiterjedő illetékességgel. Úrbéri ügyekben másodfokon ítélkező bíróságokként általában a főtörvényszéki kerületek székhelyén, úrbéri főtörvényszékeket (Urbarial Obergericht-eket) állítottak fel, az elsőfokú úrbéri törvényszékek (Urbarialgerichtek) pedig a megyei székhelyeken működtek. Az elnyomó rendszer a bíróságok mellé kiépítette a vádhatósági szervezetet is, amelynek legfelső szintjén általában a főtörvényszéki kerületek székhelyén működött álladalmi főügyészségek (General Procuratur-ák, 1854-től Oberstaatsanwaltschaft-ok) állottak. A megyei törvényszékek mellett álladalmi ügyészségek (Staatsanwaltschaft-ok), az I. osztályú járásbíróságok mellett pedig ügyészhelyettesek (Staatsanwalts-Substitut-ok) működtek. Az ügyészségi szervezetnek, különösen az abszolutista rendszer első éveiben, nagy szerepe volt a szabadságharcban részt vett személyek kegyetlen üldözésében, elítéltetésében és vagyonuk elkobzásában. 7. PROVIZÓRIUM KORI MAGYAR BÍRÓSÁGOK (1861—1869) Az olaszországi hadszintéren (Solferinónál) súlyos katonai vereséget szenvedett Habsburg uralkodó hazánkkal szemben engedményekre kényszerült. Ferenc József 1860. október 20-án kiadta az Októberi diploma néven ismert rendelkezését, amelynek alapján az ország bizonyos önállóságot kapott, és így sor került az osztrák rendszerű bírósági szervezet helyébe lépő ún. „alkotmányos" bíróságok visszaállítására. Ez az új bírósági szervezet azonban az 1848 előtti helyzethez képest némi módosuláson ment keresztül. A törvény előtti egyenlőség elvén alapuló 1848. évi törvényekkel és a polgári fejlődéssel ugyanis nem volt összeegyeztethető olyan feudális jellegű bíróságok újbóli működtetése, mint az úriszék, a személynöki szék és a tárnoki szék. így ezek restituálására nem is került sor. Visszaállították azonban a vármegyei fórumokat, a szabad királyi városok törvényszékeit, a kerületi táblákat és a feudális korszak utolsó évtizedében szervezett váltótörvényszékeket. Legfelső szinten változatlanul megmaradt a kir. kúria korábbi, szabadságharc előtti hármas tagolódása (hétszemélyes tábla, királyi tábla, váltófeltörvényszék), de a hétszemélyes táblán a váltóosztály mellett külön polgári, büntető és úrbéri osztályok alakultak. A szakosodás kiterjedt a kir. táblára is, amennyiben ott is polgári, büntető és úrbéri osztályokra tagolva tárgyalták az ügyeket. A kiegyezés évében a hétszemélyes tábla hatásköre azzal szélesedett, hogy azontúl legfelsőfokon sajtóügyekben is ítélkezett az akkor felállított Öt sajtóbíróságtól ide felterjesztett perekben. E hatásköri bűvülés mellett 1868-ban formailag kiszélesedett a hétszemélyes tábla területi illetékessége is az erdélyi osztály létesítése folytán.