Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

Bevezetés (Veres Miklós) - I. Magyarország és Erdély jogszolgáltatási szervezete az 1526 és 1869 közötti korszakban

sáról, mint a legjelentősebb intézkedésről kell még szólnunk. Utóbbi — a fejlődő kereskedelmi és hitelélet igényeinek megfelelően — a polgári perek közül a váltóügyeket és a kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos pereket kiemelte és az azokban való ítélkezést új intézményekre, az akkor felállított elsőfokú váltótörvényszékekre ruházta. Ezekben a perekben másodfokon az ugyancsak akkor létesített — a hétszemélyes tábla és a királyi tábla mellett a kúria harmadik szervezeti egységeként belépő — váltófeltörvényszék (fórum appellatorium cambiale), harmad- és egyben végsőfokon pedig a hétszemélyes tábla szintén ekkor kikülönített váltóosztálya járt el. Ezek a váltóügyi bíróságok tényleges működésüket — minden szinten — 1841-ben kezdték meg. 5. AZ 1848/49. ÉVI POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORÁNAK BÍRÓSÁGAI (1848—1849) Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc a jogszolgáltatás területén is megindított egy polgári jellegű fejlődési folyamatot. A bírósági szervezetből ugyanis véglegesen eltűnt az úriszék és a jogszolgáltatás felügyeletét a megszűnt kancellária helyett a magyar igazságügyminisztérium vette át. Kísérlet történt az esküdtbíráskodás bevezetésére is, de a szabadságharc kedvezőtlen alakulása miatt ennek működésére nem került sor. Ugyanazon ok miatt csupán néhány hétig működhetett a reakciós magatartása miatt megszüntetett kir. tábla helyébe lépő országos törvényszék, valamint a feloszlatott hétszemélyes tábla helyett létesített országos legfőbb törvényszék. A forradalmi kormány más feudális kori felsőbíróságokat (személynöki szék, tárnoki szék stb.) is megszüntetett, s ezeknek újjáélesztésére soha többé nem is került sor. 6. A BACH-KORI OSZTRÁK RENDSZERŰ BÍRÓSÁGI SZERVEZET (1849—1861) A szabadságharc vérbe fojtása után hazánkban berendezkedő osztrák abszolutizmus előbb ideiglenes (1849—1854), majd „végleges" (1854—1861) jelleggel idegen rendszerű jogszolgáltatási hálózatot épített ki, amelynek főfelügyeletét a bécsi Justizministerium látta el. E szervezet csúcsán a szintén Bécsben működött legfőbb ítélő- és semmítöszék (Oberster Gerichts- und Cassationshof) állott. Az ország területén kerületi főtörvényszékeket (az ideiglenes korszakban Districtual Obergericht-ek, a véglegesítés után Oberlandesgericht-ek), országos, ill. megyei törvényszékeket (Landesgericht-ek, ill. Comitatsgericht-ek), valamint I. és II. osztályú járásbíróságokat (Bezirksgericht-ek), illetőleg a véglegesítéskor vegyes szolgabírói hivatalokat (Gemischte Stuhlrichteramter) állítottak fel. Meg kell még említenünk az e bíróságok mellett szervezett telekkönyvi igazgatóságokat, ill. tanácsokat (Grundbuchs Direction-ok, ill. Senat-ok), amelyeknek az ingatlanok nyilvántartásában, illetőleg az ingatlanforgalom fejlődésében volt fontos szerepük. 1856-ban került sor a feudális rendszer maradványaként fennálló — volt job-