Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

30 A rescriptumnak ez a pontja eltörölte Fogarasvidék, a taxás városok ós a két örmény város korábbi bíráskodási kiváltságát, amelynek értelmében azok törvényszékétől a királyi tábla megkerülésével közvetlenül a Guberniumhoz vitték feljebb a pereket. Az országgyűlésre tartozó perek dolgában pedig — amelyek, országgyűlés nem tartatván, a Gubernium elé kerültek — úgy intézkedett, hogy ezek — az egyfelől magyar és székely, másfelől szász törvényliatóságok határperei kivételével — a királyi táblánál veendők fel. 31 Az 1775. május 23-i körlevél emellett még két esetét említi a szokásos úton kívüli fellebbezésnek: a) amelyben a bíró a pert ki fogási szakaszában felbocsátotta, vagy törvénytelen perorvoslást engedélyezett; b) ahol „ex Capite praetensae immediatae successionis" a perfolyamat ellen történt kifogás. 32 A rescriptumot 1. F 46. 1783:6237. 33 Korábban a bányaperek az országos bányabíróságtól a Thesaurariatushoz voltak fellebbezhetők; a legfelső fellebbviteli fórum pedig a bánya- és pénz verésügyi udvari kamara volt. Ennek feladatkörét vette át a Gubernium. 34 S. B: XVI. 310-312. o. 35 F 290. (G.P. 1783:9876.) 36 F 290. (G.P. 1784:7134.) 37 Az 1784. február 14-i decretumot és a Guberniumnak ezzel kapcsolatos felségelőterjesztését 1. F 127. 34. 38 Az 1784. július 24-i rescriptumot 1. F 46. 1784:8642. 39 Az 1760-i rendezés után Mária Terézia még egy ízben, 1768. október 24-i reseriptumában szabályozta ezt a kérdést. 1760-nal szemben, amikor két külön senatusról még nincs szó, csak arról, hogy a judicialis ülések résztvevőit jelölik ki, 1768-ban az udvar ezt a szétválasztást rendeli el, de csak szükség esetére, nem állandó jelleggel, s az 1760-i rendezéssel ellentétben (amikor a rescriptum a judicialis ülések résztvevőinek nevét is megjelölte) a Gubernium elnökére bízva a tanácsosok elosztását. Az 1783. július 16-i rescriptum ismét csak heti egy, szükség esetén több judicialis ülésről beszél, nem az alkalomszerűen két senatusra bontásról. 40 A Thesaurariatus in Montanisticis et Monetariis feloszlatása után utóda — a zalatnai só- és ércbánya-főfelügyelőség — felett a Gubernium „quoad publica et Política" gyakorolta az ellenőrzést. 41 Kivétel ez alól az az eset, amelynél az ülésen olyan kincstári pereket vitatnak meg, amelyekkel a Gubernium másik senatusa már foglalkozott. 42 Többek között — a már említett 1784. július 24-i reseriptumhoz (F 46. 1784:8462) hasonlóan — részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mely ügyek kezelendők currensként. (Ezeket nem volt szükséges a tanácsban megtárgyalni.) 43 Az 1787. február 22-i rescriptumot s az egyesített Magyar—Erdélyi Udvari Kancellária ügyvitelének ehhez mellékelt leírását 1. Gubernium Transylvanicum — Cista Diplomática — Vegyes Normalia-gyűjtemények: Kezelés. (A rendelet eredeti iktatószáma: G. P. 1787:2896.) 44 A törvénycikket 1. CJ:ET 498-501. o. 45 Az országgyűlés után, a systhematica deputatiókban elhangzottak legnagyobb része pedig vagy puszta terv maradt, vagy megerősítetten törvénycikk. 46 XX. tc. (CJ:ET 518 — 519. o.) A rendelkezés a kezdeti gyakorlatot kívánta viszszaállítani; azt a gyakorlatot, amelynek érvényesülésén idők során nemcsak az országgyűlési candidatiók elhanyagolása ejtett csorbát, hanem a római katolikus püspök és a szász comes tanácsossága is. A római katolikus püspök azonban, akit II. József megfosztott guberniumi tanácsosságától, rövidesen újból helyet foglalt ott; a szász comes szintén; tisztségek választással való betöltésére pedig már csak azért sem került sor, mert 1811 után 23 esztendeig nem volt országgyűlés Erdélyben. 47 Azzal a sokkal fontosabb kérdéssel azonban nem foglalkozott az országgyűlés, hogy mely tisztségek esnek választás alá — hisz a Diploma Leopoldinum óta a hivatalos apparátus alaposan megnőtt —, melyekben kell a jelölő hatóságnak az udvarhoz fordulnia, és végül melyeknek betöltésénél járhat el önállóan egy-egy hatóság. «CJ^ET 518-519. o. 49 A gubernatori instructio 8. pontjában. (Sz:S:415. o.) 50 Az 1791:XI. te. vonatkozó részeit 1. CJ:ET 504—507. o. 51 1791:X. tc. 52 1791-.VIII. tc.