Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

tartására. Végül a királyi tábla jegyzőkönyvei felterjesztésének és a börtönök állapotát illető negyedévi jelentéseknek elengedését kérte. A Commissio in Ecclesiasticis, Litterariis et Fundationalibus hatáskörébe tartozó ügykörök közül a felterjesztés szintén jó néhányat ki kívánt venni a Kancellária hatásköréből. Az építési ügyek közül csak az új épületek emelésének s az évi költségvetés keretében el nem végezhető tatarozásoknak engedélyezését hagyta volna neki. A kisebb assignatiókat, a behajthatatlan kölcsönök relaxatióját a bizottság saját hatáskörében intézhette volna. A Gubernium feladata maradt volna alumnusok kijelölése a Theresianumba és a Goldberg-alapítványhoz. Az alapítványokat illető perek intézése a bizottság feladata lett volna. Az iskolák működéséről Bánffy elégségesnek tartotta évi összegezések felküldését. Végül javasolta az Exactoratus Fundationalis kettős (guberniális és thesauraxiális) felügyeletének megszüntetését s csak az Exactoratus Provinciális, ül. ez és a Commissio alá rendelését. Az alapítványi birtokok igazgatása a Gubernium alá tartozott volna.

123 A válasz, mint említettük, jó tizenhat évet váratott magára: az 1816. augusztus 30-i rescriptum foglalkozik Bánffy előterjesztéseivel. A közbiztonságot illető javaslatokkal egyetértett; azt azonban szükségesnek látta, hogy a Gubernium veszély esetén azonnal tegyen jelentést a Kancelláriának is. Építkezési ügyekben 600 Et-ban áUapította meg a Gubernium által (a költségvetési kereteken belül) elvégeztethető új építkezések és tatarozások értékhatárát. A céhügyeket ületően elnapolta a pozitív választ; az egyházügyben lényegében fenntartotta a korábbi gyakorlatot; az ortodox új templomépítési kérelmek közül azokat utalta a Gubernium hatáskörébe, amelyekben 100 családfőnél kevesebbet számláló faluról volt szó. A nemességi perek feltérj esztendők voltak (kivéve azokat az eseteket, amelyekben a producenst további bizonyítékok benyújtására szólították fel). A pénztárakat és a szám vételt illető tizenhét félévi táblázatból nyolcat feleslegesnek tartott. Továbbra is szükségesnek látta a Supremus Commissariatus Provinciális protocollumainak és a Cassa Provinciális diariumainak beküldését, továbbá a quantum militare befizetéséről szóló jelentéseket. Az Allodialiát illető kérdésre negatív választ adott; az Exactoralia terén csak annyi könnyítést engedélyezett, hogy az Exactoratus Provinciálisnak csak évenként kelljen conspectust felküldenie. A bíráskodási ügyeket illetően teljesítette Bánffynak a halálbüntetésekkel kapcsolatos kérését (hozzáfűzve azonban, hogy az életfogytiglani rabságra szóló ítéletek szintén felterjesztendők a Kancelláriához). A szászok polgári pereit illető javaslatot elutasította. A recursusok kérdésében felújította az 1779. április 28-i rescriptum rendelkezéseit, némi módosításokkal (törölte a halálbüntetéssel végződő pereket azon ügyek sorából, amelyekben birtokon belül lehetett felfolyamodással élni, s helyettük a kincstár jogait illető fiscalis pereket vette fel; ide sorolta a jobbágyok földesurak elleni panaszait; megengedte a recursust olyan férj ellen, aki magtalanul elhalt feleségének jószágait nem akarta kiadni osztályos társainak; fel nem folyamodható ügynek tekintette az egyszerű kifogásokat, viszont engedélyezte a recursust közönséges gonosztevők, tettenértek ügyeiben s olyan perekben, amelyeket az uralkodó végrehajtásra küldött meg, ül. amelyekben bírságot szabtak ki, s a denegata justitia esetében). Továbbra is fenn kívánta tartani azt a gyakorlatot, amely szerint a felfolyamodott per iratait szükség esetén felkéri a Guberniumtól; az alsóbb bíróságok és fellebbviteli forumok ítéleteit mindenképpen fel kellett