Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

terjeszteni. Jelezte, hogy a recurrálóktól szigorúan megköveteli az előírások megtartását. A börtönügyre és a királyi tábla ülésjegyzőkönyveire vonatkozó kéréseknek nem tett eleget. A Commissio in Eeclesiastieis, Litterariis et Furidationalibust illetőleg az udvar az építési ügyekben csökkentette a maga hatáskörét; a kisebb assignatiók intézését is a Guberniumhoz utalta.

124 1817 — 1848 Az 1814—1816-i rendezések jelentik az utolsó érdemi változást a Kancellária életében. A hátralevő jó három évtized apró, jelentéktelen hatásköri változásai már éppúgy nem érdemesek ismertetésre, mint az 1831-i

125 levéltári instructio (ez csak néhány újabb elővigyázatossági rendszabályt tartalmazott a korábbiakhoz képest — a levéltár nyitása és zárása mindig egy tisztviselő jelenlétében történjék; az eredeti diplomák, Liber regiusok, eredeti peres iratok zárral ellátott szekrényekben tartandók stb. —, egyebekben azok ismétlése) vagy az olyan státusbeli változások, mint guberniumi tanácsosi jelleggel bíró személyeknek néhány éven át (1828—1834) referensként szerepeltetése stb. A Mária Terézia-és II. József- kori kezdeményező kedvnek nyoma sincs már, s a birodalom megtépve, megcsökkent tekintéllyel ugyan, de mégis átvészelte a francia háborúk megpróbáltatását. A gépezet működött, ha ugyan egyre kevésbé tudott is megbirkózni a felmerülő problémákkal. A kezdeményezés — a Szatmár utáni majd nyolc évtizedben úgyszólván töretlenül a Habsburg-szervek privilégiuma — ellenfeleik kezébe került, s az államszervezet nem talál ez ellen megfelelő védekezési módot. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1848-ban, Erdélynek Magyarországgal való uniója kapcsán fejezte be működését. István nádor királyi helytartó 1848. június 19-én rendeletben közölte Apor Lázárral (aki, miután Jósika Sámuel lemondott a kancellár tisztéről s Mikó Imre nem vállalta ezt a megbízatást, helyettes elnökként vezette a Kancellária munkáját), hogy a szentesített uniótörvény 3. §-a értelmében az Erdélyi Udvari Kancellária megszűnik. A hatóság azonnal szüntesse be munkáját a befejezett ügyeket sürgősen expediálja, a be nem fejezetteket pedig tegye át az illetékes magyar minisztériumokhoz. A rendelet végrehajtásával Pulszky Ferenc államtitkárt bízta meg.

126 A levéltár első ismertetése Tagányi Károlytól származik („Az erdélyi udvari kancelláriai levéltár". Bp. 1898). Munkája csak a jelen század közepén talált folytatásra; az Országos Levéltár részlegeinek alapleltározása során Wellmann Imre készített rendkívül magas színvonalú, az anyag rendjének s a kutatás lehetőségeinek leírásában nehezen felülmúlható alaposságú leltárat az Erdélyi Udvari Kancellária Levéltáráról. („Az Erdélyi Kancellária Levéltára." Levéltári alapleltárak, I. Országos Levéltár 3. Budapest, 1952). Leltárát mi is igen gyakran használtuk fel munkánkban, bár az ismertető leltárnak az alapleltártól eltérő természete folytán e leltár érdemi részének, a kormányzat- és hivataltörténeti tárgyú szakaszoknak, ill. a más típusú tárgyi elemzésnek kérdéseit teljesen saját erőnkből kellett megoldanunk. Munkánk így elsősorban ismertető leltárjellege révén tér el Wellmann alapleltárától. Minthogy, mint említettük, az