Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

nium önállóan. (Ez járvány esetére nem vonatkozott.) A közbiztonság veszélyeztetése esetén pedig a kormányszéknek saját hatáskörében lehessen intézkednie (a katonai karhatalom kivezénylését is ideértve), s csak utólagos jelentéstétellel tartozzék az udvarnak. Középületek, utak, hidak karbantartását a Gubernium — a javaslat szerint — saját hatáskörében kell hogy intézze, ha ezek a munkálatok nem haladják meg a költségvetési kereteket. Űj építkezések esetében csak a 100 Ft-nál nagyobb összeget igénylő munkáknál kellett előzetesen kikérni az udvar döntését. A céhügyeket illetően Bánffy arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Kancellária ne fogadjon el ilyen tárgyú panaszokat. Ugyanezt javasolta azokat az úrbéri panaszokat illetően is, amelyeket a Gubernium megkerülésével terjesztettek fel az udvarhoz. Az egyházi ügyek terén a gubernátor feleslegesnek tartotta az ortodox egyházi főtanács jegyzőkönyveinek felküldését (vagy legalábbis bizonyos különleges vallási ügyekben való jelentéstételt). Az ortodox egyházközségek számának szabályozása, számukra új templom építésének engedélyezése szintén a Guberniumra hárult volna. A nemesi productionalis perek közül Bánffy csak azokat tartotta feltérj esztendőknek, amelyekben a Gubernium a producens nemességének elismerése mellett döntött. A pénztárak és a számvétel területén számos feleslegesnek ítélhető jelentésre és kimutatásra stb. bukkant a gubernátor. Ilyeneknek tartotta az allodizált colonicaturákat illetőket, a behajthatatlan adóhátralékok törlésére vonatkozókat, a félévi számadások iratait (az összesítő tabellák kivételével), a quantum militare befizetéséről beszámoló havi jelentéseket (a félévi tabellákat kivéve), a régi liquidatiók relaxatióját illetőket, az új (1764 utáni) liquidatiók jegyzőkönyveit (elégségesnek látta volna, ha a Gubernium félévente tesz jelentést ez ügyeket illetően), a liquidatióknál történt eladásokat rögzítő szerződések felterjesztését, a Cassa Provinciális havi diariumainak felküldését. Az allodialis cassák ügyei közül a gubernátor csak az elvi jelentőségű rendszabályok hozatalát tekintette a Kancellária feladatának. Ami az Exactoraliát illeti, Bánffy feleslegesnek tartotta az Exactoratus Provinciális negyedévi conspectusainak felterjesztését; elégségesnek vélte ezt évente egy ízben megtenni. Ugyancsak nem látta szükségét az Exactoratus egyes tisztviselői által végzett munkákat ismertető kimutatásoknak sem. A törvényhatósági tisztek változásairól is elég lenne (az addigi havi jelentések helyett) évente egyszer összefoglaló tájékoztatót felküldeni. A terményárak táblázatait is elégségesnek látta évente egyszer felküldeni (a korábbi félévenkénti felterjesztés helyett). Külön foglalkozott a gubernátor az Erdélyi Udvari Kancellária bíráskodási teendői csökkentésének kérdésével. Javasolta: a király per modum delegationis adja meg a Gubernium Judiciale-nak a halálbüntetés megváltoztatásának jogát. Eszerint csak azokat az ügyeket kellene felterjeszteni a Kancelláriához, amelyekben a Gubernium sem kívánja megváltoztatni a halálos ítéletet. A szászok polgári pereit illetően az 1753—1755-i értékhatár visszaállítását javasolta. Jónak látta volna, ha a puszta királyi kegytől függő annuentialis recursusokat az 1779ben ezt illetően kiadott rescriptumban felsorolt esetekre korlátozná az udvar. Ha a felek közvetlenül az udvarhoz fordulnak kérésükkel, a Kancellária tájékozódjék a Főkormányszéktől is. Azt is javasolta a gubernátor, hogy per közben recursus csak a denegata justitia és a jus ligatum esetében engedtessék meg, s ily esetben is mellékelni kelljen a Guberniumnak az ügyet illető határozatát. Utasítsák egyben a recurrenseket a recursus módját illető rendszabályok meg-