Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

előadóívről kellett felolvasni. Amennyiben az előadó javaslatát elvetették, ő azonban megmarad álláspontján, az új votumot valamelyik, az elnök által kijelölt titkár dolgozza ki. (Ezt a feladatot azzal is el lehetett végeztetni, akinek véleményéhez a többség csatlakozott.) Emellett az utasítás egy sor, az ügyintézés érdemi részével kevésbé szoros kapcsolatban álló egyéb feladatot is rótt a tanácsosokra és a segédhivatalokra. A referenseknek minden hó végén jelentést kellett tenniök az elnöknek: hány ügy maradt náluk az előző hónapról, hány érkezett újonnan referádájukra, hányat intéztek el közülök, hány maradt (s miért) elintézetlenül. Ezekből az áttekintésekből negyedévi összefoglalásokat is kellett készíteniök az elnök részére. Az év végén kiki általános conspectust állított össze referádájáról, megemlékezve benne arról is, hogy milyen új rendszabályokat vezetett be a gyorsabb és pontosabb ügyintézés érdekében. Félévenként minősítési táblázatot terjesztett fel beosztottjairól.

121 Gondosan ellenőrizni volt köteles az alsóbb hatóságok felterjesztett protocollumait abból a szempontból, hogy végrehajtották-e a felsőbb rendelkezéseket, s fel kellett tárnia a közigazgatás hibáit és hiányosságait. Sürgetnie kellett a lejárt határidejű jelentéseket, s a hó végén jelentést kellett tennie a meg nem érkezett határidős jelentésekről stb. Az expedituránál egyetlen dolog említendő: itt Generális Titulaturae Libert kellett vezetni, ebbe — a tanács utasításai szerint — az új méltóságok adományozásai kerültek. (A levéltár vezetőjére tulajdonképpeni feladata mellett számos pénzügyi, irodaszer-ellátási stb. munka is hárult; ezek ismertetése azonban nem feladatunk.)

122 Időben már a Kancellária következő, utolsó korszakába nyúlik, de szervesen még idetartozik a Gubernium és a Kancellária hatáskörének 1816-i elhatárolása. A dologra ti. még az 1799. december 26-i kézirat adott okot, amelyről már az 1799—1800-i rendezésnél említést tettünk. I. Ferenc, mint mondottuk, felszólította Bánffy gubernátort: tegyen javaslatot arra nézve, hogy mely ügyek volnának a Gubernium hatáskörébe utalandók. Bánffy javaslata (az 1800. április 18-i keletet viseli) az alábbiakat tartalmazza: a tisztségek betöltése körüli teendőket illetően azokban az esetekben, ahol törvény szabályozza ennek módját, nem javasolhatott változást. A Gubernium (tanácsosokon aluli), a Supremus Commissariatus, az Exactoratus és a Cassa Provinciális, az Exactoratus Pupillaris, a Directio Aedilis és a királyi tábla személyzete, valamint a magyar és székely törvényhatóságok vezető tisztviselői és a szász comes esetében a II. József-kori állapot helyreállítása mellett foglalt állást: az új állások betöltése a guberniumi titkároknál alacsonyabb rangú tisztek esetében a Guberniumra tartozzék (az 1780 előtti és 1790-ben visszaállított gyakorlat szerint a guberniumi fogalmazókat és a velük egyenrangúakat is fel kellett terjeszteni megerősítésre az udvarhoz). Az ambulatoria officia (megyei főbírák, alispánok, vidéki alkapitányok, a székely székek alkirálybírái, a szász főkirálybírák, székbírák, polgármesterek, villicusok, oratorok, a magyar városok főbírái és nemesi hadnagyai, a magyar és székely törvényhatóságok perceptorai és jegyzői) esetében kétévenként javasolt választást a tisztség betöltésére; megerősítésük azonban továbbra is a király joga maradt volna. A többi törvényhatósági tisztségeket illetően csak azt jegyezte meg, hogy a szász városi tisztségek betöltésénél elkeli tekinteni az évi választások korábbi gyakorlatától. A közbiztonsági ügyeket illetően a gubernátor ismét a Józsefi gyakorlat visszaállítását javasolta: meg kell állapítani, hogy mely összeg felhasználását illető ügyekben intézkedhet a Guber-