Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Az erdélyi kormányhatósági levéltárak vegyes állagai F 308. C0NSIGNATIO STATISTICO-TOPOGRAPHICA SINGULORUM IN M. PRINCIPATU TRANSYLVANIAE EXISTENTIUM LOCORUM CrVITATUM ITEM ET OPPIDORUM TJT ET ECCLESIARUM 1831 1 csomó 1. 1 csomó Ez az állag helységnévtárszerű táblázatos összeállítás Erdély helységeiről. Az összeállítást az országos számvevőség (Exactoratus Provinciális) készítette el 1831-ben. Az állag három kötetből áll, amelyek azonban ugyanannak a táblázatnak a fogalmazványa, ill. a tisztázati példányai. A kimutatás táblázatosan készült. Betűrendben sorolja fel Erdély összes helységeit (törvényhatóságok szerint nem tagolja a felsorolást). Az egyes helységeknél először megadja magyar, latin, német és román nevüket. (Az egykorú schematismusokban található helységnévtárak a helységek latin nevét általában nem közlik, román és német nevüket pedig — a szász székek és vidékek helységeitől eltekintve, ahol mindhárom nevet megtaláljuk — csak elvétve.) A táblázatok jelzik, hogy az illető helységben milyen egyházközségek vannak. (A négy bevett vallás és a hozzájuk csatlakozó görög egyesültek mellett a görög nem egyesültekre és a zsidókra terjeszkednek ki.) Megadják a helység lélekszámát, annak a törvényhatóságnak nevét, amelyhez a helység tartozott, s a törvényhatóság szókhelyét, végül pedig a törvényhatóság minősítését. Segédkönyv nem készült az állaghoz. A kutatás a kötetek végigforgatásával történhet. A kutató a kérőlapon az állag nevét tüntesse fel. F 309. CSENDŐRI JELENTÉSEK 1867 1 csomó Ez az állag a 10. sz. országos csendőrparancsnokság összefoglaló jelentéseit tartalmazza. A jelentések minden olyan esetről beszámoltak, amelyben a csendőrhatóságok eljártak. Az ügyek legnagyobb része igen szűkszavú közlés lopási, rablási, csempészeti ügyekről, kihágásokról, verekedésekről, öngyilkosságokról, szerencsétlenségekről (tűzeset, fagyhalál), járványokról. Jóval kevesebb azoknak a jelentéseknek a száma, amelyek „önkényes" erdőlésről,falopásról,felségsértésről, fegyverek elkobzásáról vagy helyi nemzetiségi összeütközésről számolnak be. 1867 februárjában és márciusában a kiegyezés visszhangja is a csendőri jelentésekbe került (bár csak néhány esetben): néhol leverték a kétfejű sasos címert, másutt beverték azoknak az ablakát, akik a kiegyezést kísérő ünnepségek alkalmával nem világították ki házaikat. A jelentések általában ötnapi időközt ölelnek fel. Egy-egy ilyen jelentés a csendőrség szervezetének megfelelő beosztásban (szárnyanként, azon belül szakaszonként) közli az egyes részjelentéseket. A részjelentések többnyire néhány soro-