Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

séghez képest az udvari hatóságok vezetőit és tanácsosait is meghívni az ülésekre. A bizottság hatásköre az újoncozásra, a sereg élelmezésére s az esetleges háborúval kapcsolatos pénzügyi és egyéb teendők ellátására terjedt ki.

114 Még az év őszén a király (október 25-én Tatán kibocsátott kézirata mellékletében) újra szabályozta az Erdélyi Udvari Kancellária hatáskörének felfelé való elhatárolását. A király döntésére az alábbi ügyek maradtak fenntartva: 1. a kancellár, a Kancellária tanácsosai és titkárai, a guberniumi tanácsosok, a törvényhatóságok vezető tisztviselői,

115 továbbá a királyi tábla ülnökei kinevezése; 2. egyházi területen a (római katolikus) püspök, az apátok és kanonokok kinevezése. 3. Nem volt szükséges havi listákat felterjeszteni a nyugdíjügyekről és a behajthatatlan hátralékok elengedésének ügyeiről. Az 500 Ft-on aluli nyugdíjak ügye teljesen a Kancelláriára maradt; hátralékok törlését illetően csak a 6000 Ft-nál magasabb összegek esetében

116 volt köteles felségelőterjesztést tenni. 4. Ha udvari hatóságok nem tudtak megegyezésre jutni valamely ügyet illetően, előbb közös értekezleten kellett megkísérelni az álláspontok egyeztetését, s csak ha ez nem járt sikerrel, volt szabad az értekezlet jegyzőkönyvét a király elé terjeszteni. 5. Az uralkodótól szignálva a Kancelláriához érkező kérvényeket az intézze. Csak olyan esetekben volt szükség felségelőterjesztésekre, amelyekben az alsóbb hatóságokra törvénytelenség bizonyult rá, s a Kancellária jónak látta legfelsőbb helyről való megintetésüket, vagy ha az ügy elintézése túllépte hatáskörét, vagy végül a panasz saját maga ellen irányult. 6. Minden olyan gazdasági jellegű beruházás, amelynek költségeit illetően a számvevőség és a Kancellária (valamint a szövegből feltehetően az Udvari Kamara) egyetértett, a Kancellária döntése alá tartozott. 7. Űj építkezéseket illetően a Kancellária 25 000 Ft-os értékhatárig hozhatott döntés.

117 8. Gyárak és más „hasznos intézmények" támogatását a Kancellária 10 000 Ft-os értékhatárig láthatta el saját hatáskörében. A Kancellária válasza rövid volt az ügyet illetően: hivatkozott arra, hogy nemcsak 1807 eleji, az 1806. december 30-i kézirat mellékleteiben megkövetelt, hatáskörének szabályozását illető felterjesztése hever elintézetlenül, hanem még egy 1801-i e tárgyban tett felségelőterjesztése is.

118 Az 1799—1800-i és az 1806—1807-i rendezés végleges lezárására azonban lényegében csak a napóleoni háborúk végén kerül sor. 1814-ben kezdett a Birodalom újra lélegzethez jutni, s az évek vagy másfél évtized óta függőben levő kérdések végre megoldást nyertek. Az 1807. szeptember 26-án legfelsőbb jóváhagyásra felterjesztett instructiókat 1814. február 26-án Chaumont-ban hagyta jóvá I. Ferenc (lényeges változtatás nélkül).

119 Előrelátható volt azonban, hogy az új utasítások életbe léptetésére csak egy év után, 1815 februárjában kerül sor. A csonkán ránk maradt utasítás

120 viszonylag kevés újat tartalmaz, különösen az 1806-i Norma Manipulationishoz képest. Inkább csak részletkérdések szabályozásáról van szó. A referens nagyobb méretű (több melléklettel ellátott stb.) exhibitumok feldolgozása előtt nézze át az iratot: nem hiányos-e. Ha a referátumot titkára készítette el, a tanácsos felülvizsgálhatja azt, s megváltoztathatja. (Az ilyen referátumot mind a tanácsos, mind a titkár tartozott aláírni.) Ha áz ülésen a titkár helyettesíti a távollevő vagy beteg tanácsost, activum votummal rendelkezett (a bíráskodási ügyeket kivéve), s egyáltalán a megfelelő referada vezetésében is a tanácsossal egyenlő jogokkal bírt. A votumban hivatkozni kellett a megfelelő törvényekre és rendeletekre. A referálásnál a votumot az