Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

lása és csoportosítása. Az iratsorozat egysége az egyes ügyirat; az egy ügyre vonatkozó iratokat vagy éppen az egy ügykörbe tartozókat nem egyesítették. Az ügyintézésben azonban mégis szükségessé vált az, hogy egy-egy bonyodalmasabb, hosszabb ügy iratait együtt tartsák. Ezek az ügyek lehettek egyediek is (X. Y. pere Z. községgel), de olyan általánosak, az egész országot érintők is, mint pl. egy nemesi felkelés; esetleg csak egy-két éven át tartottak, de egy cumulusba egyesíthették 100-150 évnek egy tárgyra vonatkozó iratait is. A Főkormányszék 1861. évi visszaállítása után az iratkezelés módja az 1849 előtti maradt; tovább tartott a cumulusok gyarapodása is. Ezeknek a cumulusoknak számát szaporították még az alapok iratai is. (Az alapokra nézve 1. az Országos Főszámvevőség levéltárának leltárát — Exactoratus Provinciális: pénztári osztály.) A cumulusok külön tartása jelentett bizonyos előnyt annyiban, hogy egy-egy ügynek iratai együtt voltak találhatók. Azok a szempontok azonban, amelyek a csoportok kialakulásánál közrejátszottak, a napi ügyintézés szükségleteinek szempontjai voltak, s csak részben könnyítették meg a kutatást, részben éppen 'akadályai voltak. így indokolt volt ezeknek a cumulusoknak a lehetőség szerinti feloszlatása, amelyre az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltáraknak az 1940-es évek első felében folyt rendezése közben került sor. Ez a rendezés a korábban 370 csomónyi anyag legnagyobb részét eredeti helyére juttatta vissza. A cumulusok nagy többsége teljesen eltűnt; a megmaradtaknak feltehetően legnagyobb részét többé-kevésbé érintette a rendezés: azokat az irataikat, amelyeknek jelzete megállapítható volt, reponálták. (A cumulusokban helyenként jegyzékeket találunk a reponált iratokról.) F 288. ALAPOK SZÁMADÁSAI 1810-es-185O-es évek 1 csomó 1. 1 csomó Ebbe az állagba különböző alapok iratai kerültek. Az iratok egy részét a gyulafehérvári uradalomra vonatkozóak teszik. Ezek általában Rudnay Sándor erdélyi püspök távozása alkalmával a közte, utóda (Szepesy Ignác) és a Thesaurariatus közti osztozás során jöttek létre. Találunk köztük leírást az uradalomról, terményjegyzékeket, az uradalom jobbágyainak szolgáltatásait feltüntető jegyzékeket, kimutatást az uradalom alkalmazottainak és cselédeinek járandóságáról, összeállítást Rudnaynak és Szepesynek a Thesaurariatusszal szemben fennálló adósságairól. Az iratoknak az 1850-es évekből származó része többféle anyagból tevődik össze. Egy csomóban a Landesfondók kezelésére kiadott instructiót és a Nebenfondról (amelybe 24 kis alap tartozott) készült tájékoztatót (Übersicht) találjuk. Egy másik csomó zömmel kölcsönügyek iratait s amellett kimutatásokat és nyugtákat tartalmaz. Segédkönyv nem készült az iratokhoz. A kutatásnak darabról darabra való átnézésükkel kell történnie. A kutató a kérőlapon az állag nevét és a szükséges csomó rakszámát tüntesse fel.