Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

Bevezetés

kormányhatóság iratanyaga található meg az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakban. Egyrészt: ezen országos hatóságok fondjainak egy része elpusztult, vagy sorsa ma még ismeretlen. Nemcsak a független fejedelemség korának országos hatóságaival állunk így, hanem a Diploma Leopoldinum utáni időszakéival is. A különálló Erdély korának bánya- és pénzverési országos hatóságai levéltárának itt csak elenyésző töredéke maradt meg.

3 Egyes erdélyi országos hatóságok fondja a Magyar Országos Levéltár más levéltárrészlegeibe került. Az erdélyi országos hatóságnak számító marosvásárhelyi királyi tábla levéltárának megmaradt töredékét a Bírósági Levéltárakban találjuk, Vay Miklós 1848-i erdélyi királyi biztosságáét az 1848-i minisztériumi levéltárban. (A Bírósági Levéltárak őrizték az abszolutizmuskori erdélyi bírósági szervek iratanyagát is; ez — töredéktől eltekintve — az 1956-i tűzvésznek esett áldozatul.) Az erdélyi országos katonai hatóságok levéltára nincs a Magyar Országos Levéltár őrizetében. Ez az országos kormányhatósági anyag csak egy része az egész megmaradt erdélyi hatósági iratanyagnak. Nem foglalja magában (a fentebb említetteken kívül) az 1849 és 1860 közti birodalmi minisztériumok Erdélyre vonatkozó anyagát, az 1860-ban visszaállított Erdélyi Udvari Kancellária anyagát s természetesen a nemcsak Erdélyben hatáskört gyakorló birodalmi, ill. 1848/49-i és 1867 utáni magyar kormányhatóságokét. Nem tartoznak az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakba az erdélyi magánlevéltárak és gyűjtemények sem. (Ilyen természetű anyag a Magyar Országos Levéltárban is található.) ERDÉLY KORMÁNYZATA 1526-1872 Ahhoz, hogy a két szekció anyagáról általános ismertetést adhassunk, ismertetnünk kell (arra az időszakra nézve, amelyre nézve a levéltárak anyagot tartalmaznak) azt az igazgatási szervezetet, amelynek működése során az iratanyag létrejött.* 1526-1690 Egyetlen korszakra nézve kell — bizonyos tekintetben — kivételt tennünk ez alól: az önálló erdélyi fejedelemség időszakára nézve. E korból csak országos levéltáraink maradtak; részben ezek, részben később keletkezett hatósági fondok tartalmazzák a fejedelmi korszak iratanyagát. A fejedelmi korszak országos hatóságainak registraturái nem maradtak meg (bár tudjuk, hogy pl. a kincstári hatóságoknak volt ilyen külön levéltára).

5 A két megmaradt országos levéltár a Gyulafehérvári Káptalan Levéltára és a Kolozsmonostori Konvent Levéltára. A gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent 1556 előtt egyházi testület volt, amely hiteleshelyi működést is végzett. Ez a működés (iratanyaguk tanúsága szerint) elsősorban Erdélyre terjedt ki. Lényegében 1557-ben, az egyházi birtokok szekularizációját követően, a két levéltár is az uralkodó kezére került: a hiteleshelyi levéltárak elsősorban jogbiztosító iratokat tartalmaztak, amelyeknek megfelelő védelmét ettől kezdve állami szervek végezték. Az egyházi személyek helyét világi requisitorok vették át. A két levéltár közül elsősorban a gyulafehérvári káptalané emelkedett fontosságra. A fejedelmi székhely a korszak nagyobb részében Gyulafehérvár volt — bár