Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

tartozó, ill. saját maga által intézhető ügyek közt. Csak azt hangsúlyozta, hogy a király elé csak a fontosabb ilyen ügyek tartoznak. A Redl tanácsos által előadott tárgyak közül az egyházi, tanulmányi és alapítványügyekben az uralkodóéból a Kancellária hatáskörébe volt utalható a kongruák engedélyezése, továbbá az évi 150 Ft-nál nem magasabb fizetéssel járó tanítói állások szervezése. Az iskola- és tanulmányi, továbbá az országos és vallásalap (ilyen vonatkozású) építkezéseit illetően már egy 1799. októberi. resolutio az Erdélyi Udvari Kancellária hatáskörébe utalta az 1000 Ft-os értékhatáron aluli tatarozások engedélyezését; a Kancellária most e rendelkezés hatályának az ilyen természetű új építkezésekre való kiterjesztését is kérte. A kabinet további tehermentesítését célozta az a javaslat, amely szerint a Kancellária jogot nyert volna az alapítványi pénztárak behajthatatlan adósságainak 1000 Ft-ig való törlésére. (Szükség esetében a Staatshauptbuchhaltunggal, ill. az Oberste Staatskontrolié-val való egyetértésben kellett eljárnia.) A nyugdíjügyeket illetően a Kancellária nem tartotta szükségesnek az általa engedélyezett, évi 500 Ft-ot meg nem haladó nyugdíjak havi jegyzékének a királyhoz való felküldését. A kebli ügyek terén feleslegesnek tartotta a kancellisták, ill. ugyanilyen kategóriájú más alsóbb tisztviselők alkalmazását illető havi tabellának a királyhoz való felterjesztését. A Guberniumnak az Erdélyi Udvari Kancelláriánál elintézetlenül fekvő jelentéseiről a gubernátor volt köteles negyedévente jegyzéket felküldeni az uralkodónak; a Kancellária most félévi jegyzékeket is elégségesnek látott. Benyovszki tanácsos referátumai közül & céhügyeket illetően a jó másfél éve, 1798 júliusától húzódó céhszabályozás megtörténtéig a Kancellária nem tudott érdemben nyilatkozni. A szász allodiális pénztárügyek intézésének végleges kialakításában ismét csak a folyamatban levő szabályozás akadályozta a Kancelláriát. Ennek befejezéséig is bevezethetőnek tartotta azonban azt a rendszabályt, amely szerint a városok számadás terhe alatt jogosultak legyenek 50 Ft-ot meg nem haladó kifizetésekre, az annál nagyobbak ügyében pedig a Gubernium döntsön (az Exactoratus Provinciális megkérdezésével). A szász törvényhatósági tisztek választásával kapcsolatban a Kancelláriának nem voltak saját hatáskörét illető konkrét javaslatai. Ugyanez mondható a transmigransok vagy áttelepülők ügyeiről; ezeket illetőleg ti. amúgy is ritkán, a legfontosabb esetekben került sor felségelőterjesztésre. A postaügyek pedig egyáltalán nem jutottak a kabinethez. A Fábián tanácsos által intézett ügykörök közül első helyen a Judicialiával foglalkozik a felségelőterjesztés. A tanács úgy vélte, hogy a továbbiakban csak a következő ügyek volnának a király döntése alá bocsátandók: a) a, kincstári jogokat illető azon perek, amelyekben a Kancellária nem jutott egyetértésre az Udvari Kamarával; b) az országgyűlésen tárgyalt perek; c) olyan perek, amelyekben a Kancellária tanácsa nem jutott egyetértésre. A nemességi perek végleges eldöntését a Kancellária változatlanul az uralkodó jogkörének tekintette. A tisztségek betöltését illetően a felségelőterjesztés úgy vélekedett, hogy csak azon tisztségek ügye kerüljön az uralkodó elé, amelyekben külön diplomával erősítették meg a kinevezettet. A többi, a Kancelláriához felterjesztett ilyen természetű ügyekben maga a Kancellária dönthessen. A Gratialia in Juridicis ügykörben a Kancellária bizonyos nemesi jogokat nem illető ügyeket és csődbe jutott kereskedőknek moratórium adását vélte saját hatáskörében, felségelőterjesztés nélkül intézhetőnek.