Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

Külön foglalkozott a felterjesztés a vegyes tárgyú kérelmek ügyével. Ezeket is saját hatáskörébe kívánta utalni. Ami végül a Gubernium hatáskörének kiterjesztését illette, az Erdélyi Udvari Kancellária a gubernátorhoz kívánt rendeletet küldeni az iránt, hogy terjessze fel ezt illető véleményét.

106 A királyi döntés több ponton módosította az Erdélyi Udvari Kancellária elképzelését. Félévenkénti kimutatásra kötelezte a Kancelláriát a colonicaturák allodizációját illető kérvényekről. Minden év végén kimutatást követelt a befolyt adó mennyiségéről s a hátralékról (javaslattal arra nézve, hogy ez hogy volna behajtható). Ugyanígy összeállításokkal tartozott a Kancellária az alapítványi alap behajthatatlannak nyilvánított s így elengedett hátralékairól; ezekben az elengedés oka is feltüntetendő volt. A kebli tisztségek betöltése terén némileg növelte is az Erdélyi Udvari Kancellária hatáskörét, a fogalmazók kinevezését is hozzá utalván; a Kancelláriának azonban negyedévente indokolásokkal ellátott jegyzéket kellett felterjesztenie az általa alkalmazott személyekről. A korábban királyi megerősítés alá tartozott egyéb tisztségek betöltésének ügyét azonban egyelőre függőben hagyta. A kérvények intézésének kérdését úgy szabályozta, hogy a Kancelláriának joga legyen engedélyezni helységeknek az udvarhoz való követküldését, de ne utasíthasson el ilyen kéréseket a király hozzájárulása nélkül. A gubernátorhoz való rendeletküldést szükségtelennek tartotta; Bánffy felszólítása már közvetlenül, kézirattal megtörtént. Egyebekben jóváhagyta a Kancellária felterjesztésében foglaltakat.

107 A nagy rendezés után 1806-ig nem is történt jelentősebb változás. Csak a Judicialia intézésénél volt néhány rendelkezés: I. Ferenc döntése, melyet a Kancellária 1800. augusztus 26-i felségelőterjesztésére s az államtanács javaslatára eszközölt, úgy intézkedett, hogy a jövőben negyedévi jegyzékek terjesztendők fel arról: hány per érkezett a Kancelláriához, mikor, kinek osztották ki referálásra, hányat s mikor intéztek el belőlük.

108 Egy újabb államtanácsi javaslatra kelt döntés (az Erdélyi Udvari Kancellária 1800. október 9-i felségelőterjesztése kapcsán) úgy rendelkezett, hogy a Kancellária a lehetőség szerint tehermentesítse az in Judicialibus referens tanácsosokat.

109 Végül itt említendő I. Ferencnek a Kancellária 1804. március 22-i felterjesztésére tett döntése. Az uralkodó (a konkrét eseteket illetően készített felterjesztés kapcsán) úgy rendelkezett, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária a jövőben uralkodói döntés kikérése nélkül is megváltoztathat halálos ítéleteket.

110 Az 1806-i rendezés (az ugyanazon év december 30-i kéziratban és mellékleteiben foglaltak) már némileg, ha nem is közvetlenül szembeötlően, a Birodalom helyzetének megváltozásából eredő következtetések levonása. A megszűnt Német-római Birodalomból közjogilag is kiváló Habsburg-monarchia rendet próbált teremteni az amúgy is szétesőben levő, s ráadásul a háborúk által is szétzilált igazgatásban. A rendezés kettős volt: ügyintézési és hatásköri. Az ügyintézési rendezés érdemi része a következőkben ismertethető: a referens még az exhibitum ok kivonatolása előtt tekintsen beléjük annak megállapítására, hogy az extrahálás milyen sorrendben történjék. A rendelkezések megfelelő számú tanácsülés tartását írták elő. Ha hetente csak egy rendes ülésre került volna sor, egy további napon kellett intézni a sürgősebb ügyeket. A elnökségnek jogában állt rendkívüli üléseket is tartani (szervezési és más fontosabb ügyekben); ezekre nem a Kancellária grémiumához vagy alárendelt szerveihez tartozó személyek is behívhatok voltak. (Ezt különösen tanulmányi és nevelési ügyekben