Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

1851—1860. Alphabetisches Registrators Hilfsbuch 1861 10 kötet 1861—1866. Irattári számkönyvek (Perceptions Buch) 1852—1855 1857—1858 6 kötet 1867—1879. Keletkönyvek (Daten-Buch) 1849—1853, 1855, 1860—1861 13 kötet Ez az állag az erdélyi katonai és polgári kormányzóság és a helytartóság általános iratait tartalmazza. Az iratanyag legegyszerűbb egysége az egyes ügyirat. Ez formájában már nem a Gubernium irataival egyezik, hanem a későbbi, miniszteriális anyaggal. Külön palliuma nincs; az előadó ív szolgál mintegy borítólapjául is. Ez az előadóív most nyomtatott fejrésszel rendelkezik; ezen tüntették fel az iratnak a hatósághoz érkezte keltét, mellékletei számát, az ügyet intéző osztály számát, az irat általános és ügyosztályi iktatószámát, a kiadóba jutás keltét, a tisztázás és összeolvasás keltét és végzőinek nevét, a kiadásra kerülés keltét, az iktatóba kerülés dátumát és végül az irattárnak való átadás keltét és az irattal együtt átadott mellékletek számát (az irattárnak való átadást illető adatok részére kijelölt hely általában üresen maradt). A fejrész után kéthasábosan vezették az előadóívre előbb balról fenn az érkezett irat tárgyát, jobbról fenn az előiratok számát (amellett itt kellett volna feltüntetni az ügy előadójának nevét, az előadás keltét, az ülésen elnöklő és részt vevő személyek nevét; ily adatokat azonban általában nem közöltek). A tárgykivonat után a jobb oldali hasábban következett az elintézés fogalmazványa (esetleg több is). A hatósághoz érkezett irat, mellékletei és ez az előadóív alkották a legegyszerűbb ügyintézési és egyben irattári egységet. Erre az egységre épül az ismertetett korszak első két évének (1849—1850) irattári rendszere. Az egyes ügyiratok egyetlen nagy sorozatot alkotnak, iktatószámaik rendjében. 1851-ben azonban már megváltozik a rendszer. Az iratokat tárgyi csoportokba osztják (Fascikel). Az egyes csoportokon belül általában továbbra is az előbbiekben említett egyszerű ügyirat marad az egység; az iratok iktatószámaik rendjében követik egymást a fasciculusokban. (Ez a rend természetesen nem folyamatos; kb. ilyen képet nyújt: Fasc. 23: 2, 73, 121, 132, 145, 289 stb. Ilyen fasciculus-jelzéseket az 1849—1850-i iratokban is találunk; ott azonban, úgy látszik, nem vitték keresztül következetesen ezt a rendszert; így jobbnak látták egyszerűen iktatószámok rendjében elhelyezni az anyagot.) 1852-ben ismét változás történik; a Fascikelek száma megnő, s amellett az irattári jelzet elválik az iktatószámtól. A Fascikelen belül sorszámozzák az iratokat. 1855-ben (a tárgyi csoportok számának megtartásával) részben visszaállítják az 185l-es rendszert: ismét az iktatószám kerül a jelzetbe. Itt azonban már rendszeressé válik a kapcsolatos iratok csatolása; ilyenkor a legalacsonyabb iktatószámhoz kerülnek az iratok. 1856-ban életbe lép a bevezetőben már ismertetett rendszer: irattári osztályok (Registratus-Abtheilung), Nummer, Subnummer. (Az osztályok ügyköre a következő: az udvar és a birodalom ügyei; nemességi és földtehermentesítési ügyek; községi ügyek; népmozgalmi ügyek; egyházi ügyek; közoktatásügy; egészségügy; rendészeti ügyek; építés- és tűzrendészeti ügyek; alapítvány- és