Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

jótékonysági intézmény-ügyek; földművelés- és iparügyek; pénzügyek; katonai ügyek.) Az iratokhoz a következő segédkönyvek állnak rendelkezésre: Iktatókönyvek. Az általuk közölt adatok köre többször változik a tárgyalt korszakban; 1849-ben előbb csak az iktatószámot, az irat tárgyát, az ügyben kelt határozatot és keltét, az esetleges későbbi kapcsolatos jelentésre való hivatkozást és az ilyen jelentés számát adják meg, majd az iratnak a hatósághoz érkezése napját, küldője nevét és az idegen számot is. Ez a rendszer marad érvényben 1850-ben is. 1851-ben, az irattári rendszer változása által megkövetelve, megjelenik a Fascikelek jelzése is az iktatókönyvben; 1852-ben az irattári számoké is. 1853-ban nem találjuk az iktatókönyvben az irattári jelzetet, 1854ben ismét ott szerepel. Az 1855-i iktatókönyv a Fascikel jelzése mellett közli azt az iktatószámot is, amelyhez az iratot csatolták. 1856-tól a helytartóság megszűntéig a Registraturs-Abtheilung száma, a Nummer és Subnummer feltüntetése kerül (a korábban ismertetett adatok mellett) az iktatókönyvbe. Lajstromkönyvek. Ezek az 1856—1861-i időszakban irattári osztályonként készültek. Rovataik: Nummer, Subnummer, az irat tárgyának kivonata (ennél a rovatnál a címrész alatt nyomtatva szerepelt az illető Nummer száma), s végül az illető Subnummer alatt elhelyezett iktatószámok. Mutatókönyvek. Az iktatókönyvekhez hasonlóan ezek is eltérő típusokat mutatnak. 1849-ben mindkét fajta mutatókönyvünk címszót, tárgykivonatot és iktatószámot közöl. Ugyanezt találjuk az 1850. évi indexekben is. Kivételt csak a Namen Indexek képeznek; ezek csak nevet és iktatószámot adnak meg, ugyanígy áll a dolog a helynévmutatókkal is. 1851-ben a szakindexek már a Fascikel-számot is közlik; 1852—1854-ben pedig az iktatószám helyett az irattári szám szerepel. 1855-ben azután újra az iktatószám kerül az irattári szám helyébe. Az 1851—1861. évi mutatók adatai: címszó, tárgykivonat, év, iktatószám, az irattári osztály száma, a Nummer és a Subnummer (az előbbi törve az utóbbival). Az 1856—1861-i Haupt-Indexek adatai: rövid tárgykivonat és iktatószám. Irattári sorkönyvek (Perceptions-Buchok). Ezek az egyes iratok iktatószámát és irattárba kerülésük napját, továbbá azokban az években, amelyekben az iratanyag tárgyilag is tagolódik, a Fascikel számát vagy az irattári számot is, az 1857—1858. évnél pedig az irattári osztály számát, a Nummert és a Subnummert adják meg. Irattári keletkönyvek. Ezek azt közlik, hogy az egyes évek napjain milyen idegen számmal és saját iktatószámmal ellátott iratok érkeztek az irattárba. A kutatás az anyagban az ismertetett segédkönyvek alapján történhet. Az 1849—1855. években elsősorban a mutatók használhatók. Ezekből kell megállapítani az 1849—1850-es éveknél az irat iktatószámát, 1851-ben Fascikel- és iktatószámát, 1852—1854-ben Fascikel-számát és irattári számát, 1855-ben Fascikelés iktatószámát. 1856—1861 közt is használhatjuk a mutatókat (elsősorban az osztály-indexeket); ezekből a Nummert és a Subnummert kell megállapítani. Az 1856—1861. évnél azonban már a legtöbb kutatásnál ajánlatosabb a lajstromkönyvet használni; az irattár tagoltsága révén ti. egy-egy kérdés anyagát itt együtt találja a kutató. A kérőlapra a következő adatok kell hogy kerüljenek: az állag neve, 1849 és 1855 közt az év jelzése, továbbá 1849—1850-nél az iktatószám, 1851-ben a Fascikel- és iktatószám, 1852—1854-ben a Fascikel- és irattári