Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

havi elenchusok felküldésétől; e helyett az Erdélyi Udvari Kancellária félévi felterjesztésekre volt köteles az uralkodóhoz a hozzá felküldött s elintézett, ill. elintézetlenül maradt perekről.

105 1799-1816 Az 1799—1816 közti időszak két határpontja, mint említettük, két nagy rendezés: a hatásköri szabályozás és az új instructio. A közbeeső időszak is több lényegeset hozott, mint az 1791 utáni majd egy évtized. Mindez azonban már nem az 1750-es és 1780-as évek előretörése. A változásokat közvetve vagy közvetlenül a nagy megpróbáltatás, a háborúskodás hozta magával; s ez a gyürkőzés a bajokkal nem a Haugwitzoké, Kaunitzoké, II. Józsefé. Itt nem belsőleg, a belső igazgatás tökéletesedése szempontjából diadalmasan kerülnek ki a bajból. A menthető mentéséről van szó. Az 1799—1800-as nagy hatásköri szabályozást az 1799. december 26-i kézirat indította el. I. Ferenc az udvari és országos hatóságok hatáskörének általános növelését tartotta szükségesnek. Felszólította tehát Telekit: az Erdélyi Udvari Kancellária mielőbb határozza meg, hogy mi engedhető át az ő döntésére, s e tárgyban tegyen felségelőterjesztést. A Kancellária 1800. január 4-én terjedelmes felségelőterjesztésben válaszolt. Esterházy tanácsos referátumai közül a Militarianál csak az 1000 Ft-on aluli építkezések (törzsszállások, továbbá azon utak, hidak és vesztegzárépületek, amelyek fenntartása részben vagy egészben a Fundus Provinciálisra tartozott) ügyeinek végső intézését (az országos és udvari számvevőséggel s szükség esetén a Finanzhofstellével való egyetértésben) tartotta szükségesnek magára ruházni. Az adóügyek területén csak a colonicaturák törvényellenes allodizálása miatti panaszok s az adóhátralékok felhalmozódása miatti vizsgálatok végső ellátását kívánta a király hatásköréből a sajátjába utalni. A pénztárügyet illetően a Kancellária feleslegesnek látta az uralkodó elé terjeszteni a Gubernium, az Exactoratus Provinciális és a Staatshauptbuchhaltung által egyhangúan behajthatatlannak elismert adóhátralékok, továbbá a perceptori liquidatiók ügyét. A liquidatiók határidejének meghosszabbítását illető kérdéseket a Gubernium javaslatára olyaténképpen kellene intézni, hogy a Gubernium felügyeljen a liquidatiókra s a perceptorok ügyintézésére. A Kancelláriára kell bízni plájásoknak a Gubernium javaslatára (az országos pénzalap terhére) való alkalmazását. Ugyancsak szükségtelennek tartotta a Kancellária a hátralékok félévi kimutatásai ügyében teendő felségelőterjesztéseket. Az úrbéri referátum területén a Kancellária elsősorban azoknak a korábbi rendelkezéseknek a megtartását látta szükségesnek, amelyek szerint csak olyan úrbéri panaszokkal lehetett hozzáfordulni, amelyeket illetően az igazgatási apparátus alsóbb fokain már döntés született. A határőr-katonaság ügyeit illetően a Kancellária a kérdés várt rendezéséig nem kívánt változtatni a kialakult gyakorlaton. Cronenthal tanácsos referátumai közül a büntetőperes ügyeket illetően a Kancellária a korábbi gyakorlat fenntartását vélte jónak (e szerint csak olyan perek voltak a király elé terjesztendők, amelyekben a Kancellária is egyetértett az alsóbb fokok halálos ítéletével). A protestánsok házassági diszpenzációinak ügyeit a felterjesztés szükségtelennek látta a király elé juttatni; ezekben a Kancellária (a fennálló rendelkezéseket véve alapul) maga is dönthetett. A rendőri ügyeket illetőleg a Kancellária nem tudott konkrét határt vonni az uralkodó döntése alá 5 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 65