Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)
rend szerint.) 98 1791. november 24-én újabb királyi kézirat rendelkezett a körözött vagy votum separatum készítésére kiadott ügydarabok ellátását illetően. Ezeket azonnal el kellett intézni, s rájuk kellett vezetni az átvétel és a továbbítás keltét.* 9 Jelentősebb arányú rendezést jelentenek ennél az 1792. január 1-i kéziratban foglalt intézkedések; nemcsak (bizonyos tekintetben) átfogó voltuknál fogva, hanem mert jól megállapítható belőlük az igazgatási színvonal rohamos esése. II. József még az apparátus nívójára is épített, amikor csak az érdemi ügyeket vitette tanácsülés elé, s a hivatalok működésének gondos ellenőrzését hozta létre, de a lehetőségig kerülte a felesleges gyanakvást. Kormányszerveinek vezetőit pedig valóban bizalmas embereiként kívánta kezelni. II. Lipót viszont úgy rendelkezett a kéziratban, hogy a currens ügyeken kívül (amelyekre nézve azután az év január 11-i kéziratban intézkedett, alaposan megszorítva körüket 100 ) minden ügy a tanácsülés elé kell hogy kerüljön. Az elnöki ügyintézés azért megmaradt, de szintén megszorítva: elnökileg csak akkor lehetett ellátni egy ügyet, ha a király külön jelezte, hogy csak az elnök véleményét kéri, vagy ahol a legtitkosabb ügyintézésre volt szükség. A felségelőterjesztések szövegét fel kellett olvasni a tanácsülésen (a tanácsosok és az elnök csatolhatták különvéleményüket). Azt a korábbi rendszabályt, amely szerint az egyes referensek által előadott ügyekről jegyzékek készültek, azzal egészítette ki a kézirat, hogy ezek aláírandók a tanácsosok által, s az ülés után két nappal feltérj esztendők az udvarhoz. Ebben kellett feljegyezni (alsóbb hatóságokhoz küldött rendelkezések esetében) a jelentéstételre kiszabott határidőt is. A Kancellária (ez ismét csak a Józsefi ügyintézési rend lazulására utal) 1792. január 4-i felségelőterjesztésében csak a határidők megszabásával, ül. a feltüntetésükre vonatkozó rendelkezéssel szemben emelt szót. Az elenchusoknak két nappal a tanácsülés utáni felküldését megnehezítette az, hogy a taxaköteles iratok csak akkor voltak expediálhatók, amikor a fél jelentkezett értük a taxatoratuson. A határidő jelzésével kapcsolatban pedig azt kérte, hogy ez ne legyen minden esetben szükséges; az alárendelt hatóságok is túl vannak terhelve munkával stb. Korábban is szokás volt a (kisebb jelentőségű) restans ügyek időszaki sürgetése. II. Lipót azonban végül is csak a taxaköteles iratok kérdésében volt hajlandó engedni. 101 Egy újabb kézirat (1792. január 25-én) a királyi kéziratok, más írásos királyi rendeletek, döntések jegyzőkönyvezésével foglalkozott. Ezeket per extensum és szó szerint kellett bevezetni az ülésjegyzőkönyv első füzetébe, A többi referátumfüzetekben csak utalni keUett rájuk. 102 A Kancellária hatáskörét illetően csak néhány rendelkezésről szükséges itt beszámolnunk. II. Lipót 1791. december 10-én, egy konkrét ügy kapcsán, kegyelmezési jogkört biztosít a KanceUáriának. A hatóságnak joga van a halálbüntetést szavazattöbbséggel, további rendelkezés várása nélkül, poena extraordinariára változtatni. Háromhavonta jegyzéket keUett felterjesztenie az uralkodóhoz a megkegyelmezettekről (nevük, a terhükre rótt bűncselekmény, az új büntetés s indokolása feltüntetésével). 103 Az Erdélyi Udvari Kancellária bíráskodási teendőit illette az az 1798. március 2-i resolutio is, amelynek értelmében perek tárgyalásánál az elnökön kívül négy tanácsosnak keUett jelen lennie az ülésen, s ha valamelyik tanácsos, rokoni kapcsolatban lévén a felek valamelyikével, nem vehetett részt az ügy megvizsgálásában, a Magyar Udvari Kancellária tanácsosaiból kellett pótolni a létszámot. 104 Egyszerűsödött a nemességi perek ellenőrzése. 1795-től a Gubernium mentesült a nemesi productiókról készítendő
