Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
a birodalmi rendőrfőnökséghez (a két szervnek egy vegyes bizottsága döntött ezekben az ügyekben). 104 Ezt a sort zárja be a helytartóságnak az az 1859. április 15-i rendelete, amely évi kimutatást követelt meg az első fokú kihágási bíráskodási jogkörrel felruházott közigazgatási hatóságoktól az általuk ellátott kihágási ügyekről. A helytartóság aztán a belügyminisztériumhoz terjesztette ezek összesítéseit. 105 A rendészeti igazgatás egyes szakágait illető szabályozásokat az alábbiakban ismertetjük: az egyesületek feletti felügyeletet illető felsőbb rendelkezések sorában a belügyminisztériumnak az az október 3-i rendelete említendő első helyen, amellyel előírta a helytartóságnak: olyan egyletekről, amelyeknek engedélyezése annak hatáskörébe tartozik, az engedély megadása esetén mind neki, mind a birodalmi rendőrfőnökségnek tegyen jelentést. 106 A konkordátum kihatott az egyesületi rendészet területére is. Az 1856. június 27-i császári elhatározás alapján a belügyminisztérium az év június 28-án (a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal és a birodalmi rendőrfőnökséggel egyetértésben) kivette az 1852. november 26-i egyleti törvény hatálya alól a katolikusoknak azokat az egyleteit, amelyek „egyházi vezérlet alatt, s jogi kötelezettség elvállalása nélkül jámborság és felebaráti szeretet cselekvényei gyakorlása végett" jöttek létre. Ezeknek jóváhagyása és irányítása azon püspök feladata lett, akinek megyéjében volt az egylet székhelye; a kormányzót azonban az engedélyezés megtörténtéről, valamint az egylet céljáról és szervezetéről azonnal értesíteni kellett. 107 Végül 1857. május 17-én a belügyminisztérium (az 1857. február 18-i császári elhatározás értelmében) újból szabályozta az egyletek feletti felügyelet bizonyos kérdéseit. 108 A tűzrendészet terén a főváros, Szeben tűzrendészetének 1857. február 20-i szabályozása érintette a helytartóság hatáskörét: a szebeni rendőrigazgatóság szükség esetén neki kellett hogy jelentse az e téren mutatkozó (komolyabb) visszásságokat. 109 A színházi rendészet tulajdonképpeni területén nem történt a helytartóság hatáskörét illető változás; csak a vándorzenészek és mutatványosok játékengedélyeivel kapcsolatban szabta meg a belügyminisztérium 1856. november 25-i és a kormányzó ennek nyomán kiadott 1856. december 3-i rendelete, hogy az ezeket a helytartóság elnökségéhez felterjesztő hatóságok véleményes jelentésükben gondosan ismertessék a vállalkozót és esetleges foglalkoztatottjait illető adatokat, továbbá a produkció értékét ós az esetleges egyéb említésre méltó körülményeket. 110 Az útlevélügy a definitivum és az októberi diploma közti időszakban is számos szabályozáson és reformáción ment át. Az első ezek közül Schwarzenberg 1853. augusztus 23-i rendelete; ez a korábbi rendszabályokkal szemben csak annyi újat tartalmazott, hogy megszorította a legeltetési útlevelek kiállítására jogosult körzeti hivatalok körét, 111 hogy az 1855. november 30-i kormányzói rendelet újból kiterjessze. 112 A kereskedelemügyi, a kül- és belügyminisztérium, a birodalmi rendőrfőnökség és a hadseregfőparancsnokság 1857. február 15-i rendelete (amely az év február 9-i császári rendelkezésen alapult) további könnyítéseket tett a határszéli forgalmat illetőleg, s megadta a helytartóságnak azt a jogot, hogy elveszett útlevelük helyett újat állítson ki olyan külföldi államok polgárai számára, amelyeknek Ausztriában nem volt képviseletük (az ilyen eljárásról azonban a birodalmi rendőrfőnökség útján jelentést kellett tennie a külügyminisztériumnak). 113
