Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

felfüggeszteni vagy megszüntetni ilyetén ellenőrzésüket. Lakhelyük, utazásuk tekintetében nem voltak olyan szoros rendszabályok alá vetve, mint a konfiniáltak; hosszabb ideig tartó vagy más koronatartományba való utazás esetén azonban a helytartóság elnökségének előzetesen hozzá kellett járulnia az engedély megadásához. A harmadik kategóriába tartozó személyeknél is a helytartóság elnöksége rendelte el (és szüntethette meg) a figyeltetést. A kerületi, körzeti elöljárók és rendőrigazgatók bizonyos saját hatáskörrel is rendelkeztek e téren, de huzamosabb figyeltetés szükségessé válása esetén a helytartóság elnökségének rendelkezését kellett kérni az ügyben. A kerületi elöljárók és rendőrigazgatók negyedévenként voltak kötelesek kimutatásokat felterjeszteni a Statthalterei-Prásidiumhoz a három kategóriába tartozó személyekről.

98 Időrendben a soron következő szabályozás a belügyminisztérium és a birodalmi rendőrfőnökség 1857. február 15-i rendelete a jelentkezési kötelezettség tárgyában. Ez úgy rendelkezett, hogy ahol a jelentkezési ügyre nézve fennálló rendszabályok nem lennének elégségesek, ott a Bécs számára 1849. május 16-án és 1852. március 29-én kibocsátott rendeletek alapján a helyi viszonyok figyelembevételével kell rendezni a kérdést. A további intézkedések annyiban érintették a kormányzó hatáskörét, hogy neki kellett meghatároznia: hol elégséges a bejelentőlap helyett az idegenek könyvének beterjesztése vagy a szóbeli eljárás. Ugyancsak neki kellett meghatároznia a szállásadók által a náluk megháló idegen személyek bejelentésének módját." 1857. július 17-én a kormányzó újból szabályozta a rendészeti vonatkozású időszakos jelentések beküldési időközeit. A konfiniáltak és politikailag kompromittáltak helyzetében beállott változásokat ettől kezdve nem negyed-, hanem félévenként kellett jelenteni. A közigazgatási hatóságok által felülbírált sajtó vétségekről évente volt kimutatás felterjeszthető. A sajtóval kapcsolatban lévő iparokról is csak évente kellett beküldeni a jelentéseket, ezekben azonban nemcsak az érdekelt időszakban bekövetkezett változások voltak feltüntetendők, hanem az illető iparok állaga is. A színházrendészeti jelentéseket is csak évente egyszer kellett megtenni a jövőben.

100 Még 1857-ben (az az év június 14-i császári elhatározásban) gyökerezik az 1858-as év első, a helytartóság hatáskörét illető rendészeti szabályozása: a kolozsvári és brassói rendőrbizottság feladatkörének körvonalazása. A két rendőrhatóság napi jelentéseket küldött a helytartóság elnökségének. Ezeknek (valamint egyéb jelentéseiknek) felterjesztése a szebeni rendőrigazgatóságon át történt, amely láttamozta az iratokat, s megjegyzéseivel együtt haladéktalanul a helytartósághoz vagy annak elnökségéhez továbbította. Fontosabb eseményekről vagy titkosan kezelendő ügyekről azonban a biztosság vezetője közvetlenül is tehetett jelentést magának a kormányzónak. Felterjesztéseket tett a helytartóság elnökségének külföldi útlevelek ügyében; a kerületi hivatal útján jelentette annak a színházrendészet területének eseményeit. Rendőr bíráskodási ítéletei ellen (fegyver- és vadászati kihágásokat illetők kivételével) a kormányzóhoz lehetett fellebbezni.

101 A szabályozásban foglaltakat némileg módosította az a körülmény, hogy az erdélyi rendőri igazgatásnak az 1857. június 24-i császári elhatározást követő újjászervezése során a szebeni rendőrigazgató funkciója részben módosult. Amellett, hogy továbbra is irányította a vezetése alá tartozó terület rendészeti igazgatását, ad personam a kormányzó mellé osztották be az elnökileg kezelt államrendőrségi teendők ellátására. így nem volt szükség arra, hogy az alsóbb