Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
mértékét tartalmazták. A felterjesztés mellékleteként szereplő ítéletek közül elvétve találunk egyet-kettőt az iratokban. Nem maradtak meg a feltörvényszéknek az egyes ügyekben készített elintézésfogalmazványai sem. Az anyag még ebben az állapotban is igen értékes, mert az 1848. őszi ellenforradalmi felkeléssel kapcsolatos megtorló akciónak legalább arányairól bizonyos képet nyújt (bár nem állapítható meg, hogy a rendes alsóbíróságok ítéleteinek hányadát terjesztették fel a feltörvényszékhez). Itt eredeti tisztázatban található meg Csányinak több olyan rendelete, amelynek elintézésfogalmazványa ma hiányzik a teljhatalmú biztosok levéltárából. Az anyag legkisebb egysége az egyes ügyirat; ez az érkezett iratból és (néhány esetben) mellékletéből áll; az elintézésfogalmazványok nem maradtak meg, csak az elintézés keltét vezették rá az iratok külzetére. Az egyes iratok iktatószámaik sorrendjében következnek. A mutatókönyv betűsoros névmutató; csak a személyneveket adja meg, s az iratok iktatószámára utal. Az iratokhoz postakönyv is tartozik. A kutatás az anyagban a mutató alapján történik. Minthogy azonban a mutató csak a személynevekre utal, s az anyag maga kis terjedelmű, tanácsos magukat az iratokat végigforgatni. A kutató a kérőlapon a fond nevét és az irat iktatószámát jelölje meg. F 250. Debreczeni Márton miniszteri biztos 1849 8 csomó, 1 kötet 1—7. Ügyiratok 7 csomó 8. Vegyes iratok 1 csomó 9. Iktató- és mutatókönyv (benne az 1849. évi bányaés kohóigazgatás alsóbb szerveinek személyzeti és illetménykimutatása is) 1 kötet A fond Debreczeni Márton miniszteri biztos iratait tartalmazza. Debreczeni Mártont 1849 áprilisában a magyar pénzügyminisztérium bízta meg az erdélyi kincstári javak és jövedelmi források igazgatásának megszervezésével. A magyar kormánynak ez idő tájt súlyos feladatok egész sorával kellett megbirkóznia az erdélyi pénzügyigazgatás terén. Zár alá kellett vennie a hazaárulók birtokait. Bár a Jósikák, Bruckenthalok, Bornemissza János, Récsei Ádám és Noptsa László, továbbá a szász universitas és városok birtokain kívül nagyobb birtokokat nem foglaltak le, a közigazgatás általános ziláltsága mellett ennek az intézkedésnek végrehajtása sem volt könnyű feladat. Az országrész iparát és mezőgazdaságát a hadsereg ellátásának szolgálatába kellett állítani. Meg kellett szervezni a fegyver, lőszer, a katonai ruházat gyártását. El kellett látni élelmiszerrel a honvédsereget, takarmánnyal állataikat. Gyógyszert kellett készíteni a sebesültek számára. Ki kellett használni a kincstári sóbányák termelési kapacitását, s gondoskodni kellett a többi kincstári jövedelmek rendszeres kezeléséről. A magyar kormánynak ehhez teljesen új szervezetet kellett létrehozni. AThesaurariatust Kossuth 1848 októberében feloszlatta. A rendelet végrehajtására azon-