Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

cozás (amely ezen a területen meglehetősen nehezen haladt előre). A többi ügyek közül külön kell még említeni a korábbi földesúr—jobbágy viszony szülte panaszokat. Számos mindennapi igazgatási ügyben is járt el a biztos; falvak határvitája dolgában, céhügyekben, illetmény-, gyám-, postaügyekben stb. A biztos működése 1849. július 20-án, Brassó polgári kiürítésével szűnt meg. A működése során keletkezett iratanyagnak kb. 2/5-része a fondban maradt. A400-nál magasabb iktatószámokhoz tartozó anyag már töredékes; az iratanyag törzsének az Országos Levéltárba kerülte után csatolták az anyaghoz. Az iratanyag ügyirat jellegű. Egysége az egyes ügyirat; ez az érkezett iratból (és mellékleteiből), valamint az elintézés fogalmazványából áll. A két rész valamelyike gyakran hiányzik. Az iratok iktatószámaik rendjében követik egymást. Segédkönyvül az egykorú iktatókönyv szolgál az állaghoz. Ez az 1—473. számot foglalja magában (az 1849. április 22-től június 8-ig a biztoshoz érkezett iratokból készült feljegyzéseket. Az anyagban található utolsó, 1849. június 20-ról keletkezett irat, Dósa jelentése Szent Iványinak a határszélen a betörő cári seregek ellen folyó harcokról, a 676. számot viseli). Az iktatókönyv rovatai: iktatószám, az irat érkezésének időpontja és saját kelte, valamint a küldő hatóság iktatásában nyert száma, tárgyának kivonata, az elintézés kivonata, az irat elküldésének kelte, s végül a kapcsolatos számok. A kutatás az iktatókönyv segítségével, ill. (a 473-nál magasabb iktatószámok esetében) az iratok darabonkénti átnézésével történhet. A kérőlapon a fond nevét és az iktatószámot kell feltüntetni. F 249. Fellebviteli törvényszék 1849 1. Iratok Mutatókönyv Postakönyv 1/2 csomó Ez a fond az 1849. évi erdélyi fellebbviteli törvényszék (vagy feltörvényszék) iratait foglalja magában. A törvényszéket Csányi László teljhatalmú országos biztos hozta létre 1849 februárjában. A korábbi erdélyi fellebbviteli törvényszékek (a marosvásárhelyi királyi tábla és a Gubernium in Judicialibus) már nem működtek; a megyékben működő rendes bíróságoktól fellebbezett ügyek intézésére azonban az országos biztos szükségesnek tartotta egy erdélyi felsőbíróság megalakítását. 1849. február 21-én szervezte meg ezt a hatóságot; elnökévé Bethlen|Pált tette, ülnökeivé Szabó József volt districtualis commissariust, id.Karacsay öándort, Horváth Mihályt és Bab János román fordítót. (A bíróság személyi összetételén később Boczkó Dániel, az utolsó erdélyi országos biztos változtatott.) A törvényszék 1849. augusztus 14-ig működött. Az alsóbíróságok (a törvényhatóságok ítélőszékei) legtöbbnyire olyan ügyeket terjesztettek elébe, amelyeknek vádlottjai az 1848. őszi ellenforradalmi román felkelés résztvevői voltak. Cselekedeteiket sokféleképpen minősítették (rablás, gyilkosság stb.); a minősítések mögött általában az udvarházak felprédálásának, a földesurak agyonverésének ténye keresendő. Az iratok maguk azonban nem túl sok támpontot nyújtanak a kutatáshoz. Az anyagban majdnem kizárólag csak alsóbíróságok által tett felterjesztések maradtak meg; ezek pedig csak a fellebbező elítéltek nevét, s az esetek egy részében a cselekmény büntetőjogi minősítését, s még kevesebb esetben a büntetés 39* 611