Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

területek ügyével szintén találkozunk az iratokban. Külön teendője volt a biztosnak a két román fejedelemségben állomásozó cári seregek mozdulatairól tájékozódás nyerése, továbbá a Havasalföldről Erdélybe menekült román forradalmi emigránsok (Boliac stb.) támogatása. Foglalkozott a biztos a törvényhatóságok mindennapi életével is {alkalmazási, nyugdíj-, iskolaügyek, a városi lakosság vitái). Megemlítendők még az ügyek sorában a posta- és vesztegzárügyek. A biztosság működése 1849. július 26-án szűnt meg. E napon Berde, jelentvén, hogy Bemnek a kormánybiztosok tevékenységét felfüggesztő rendelete következtében elvileg nincs módja a működésre, a hatáskörébe tartozott területek pedig ellenséges kézre jutottak, átadta Boczkónak a kormánybiztosi irattárat, jelezve, hogy rövidesen Szegedre indul képviselői helye elfoglalására. A iratanyag úgyszólván teljesen épen maradt fenn. A fond hivatali levelezés során keletkezett iratokból áll. Egysége az egyes ügyirat; a biztoshoz érkezett irat (jelentés, rendelet, megkeresés stb.) és mellékletei, továbbá a biztos elintézésfogalmazványa. Az ügyirat e részei közül azonban gyakran csak egy szerepel. Az iratok iktatószámaik rendjében követik egymást a csomókban. Segédeszközül iktató- és mutatókönyv szolgál a fondhoz. Az iktatókönyv rovatai: az irat iktatószáma, előadója (ez a rovat üres), az iratnak a biztossághoz érkezésének napja és saját kelte, az irat idegen száma (ennek a rovatnak eredeti címe „érkezett tárgyak száma" volt), tárgyának kivonata (ebbe a rovatba kerültek a hivatkozások a kapcsolatos iratok iktatószámaira), az elintézés kelte (eredeti címe „előadás napja"), a határozat (annak megjelölése, hogy az ügyben hová történt elintézés). Az iktatókönyv két utolsó rovata („elküldés napja" és „emlékeztető jegy") általában üres. A mutatókönyv betűsoros. Egy-egy címszavánál az ügy rövid megjelölését és az iktatószámot adja meg. A címszavak sorrendje többnyire a második betűre is figyelemmel van. Az iratok kutatása a mutató alapján történhet. A kérőlapon a fond neve mellett az iktatószámot kell feltüntetni. Dósa Eleket (korábban Marosszék kormánybiztosát) Csányi 1849. április 19-én küldte ki Brassóvidék biztosául. Közvetlen felettese a déli szász területek felett kormánybiztosi hatáskört gyakorló Berde Mózes volt, azon túl pedig a teljhatalmú országos biztos, aki egyenesen hozzá is intézett rendeleteket. Az általa intézett ügyek kb. ugyanolyan jellegűek voltak, mint a teljhatalmú országos biztosoké vagy Berdéé, az igazgatás struktúrájából és területi hatásköréből folyó különbségekkel. Az ő munkája is a területe felszabadításával együtt járó feladatok ellátásával kezdődött: a lefegyverzéssel, a lefoglalásokkal és az igazgatás újjászervezésével. A büntetőbíráskodásra is kiterjedt figyelme. Jelentős számú rendészeti jellegű is található az általa intézett ügyek közt. A hadsereggel kapcsolatos ügyek iratai is több helyütt szerepelnek az anyagban: a katonaság ellátása, felszerelése s az újonF 248. Dósa Elek kormánybiztos 1849. április—június 1 csomó 1. Iratok Iktatókönyv] 1 csomó