Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

F 235. Erdélyi Fiscalis Directoratus 1787-1850 16 csomó 1 — 16. 16 csomó Az Erdélyi Fiscalis Directoratus fondja egy töredéke annak az egykori irattárnak, amely a Fiscalis Directoratus működéséből keletkezett. A fiscalis director szerepe kezdettől kettős volt: közvádlói és kincstári ügyészi. (A két szerepkör bizonyos pontokon szükségképpen érintkezett.) Első funkciójában büntetőkereseteket indított (a legkülönbözőbb bűnügyekben), a másodikban a kincstár érdekeit képviselte annak pereiben (birtokok, feudális jogok — haszonvételek, mentességek, kiváltságok, nemesség stb. — tárgyában indult perekben). Kettős funkciója révén működése két igazgatási szervéhez kapcsolódott. Mint közvádló, a királyi tábla mellett kellett hogy működjék. Mint a kincstár ügyésze, az országos pénzügyigazgatási szervek munkájában vett részt. Tagja volt a kincstartóság tanácsának. Kettős funkciója révén a Gubernium (mint a legfelső országos közigazgatási fellebbviteli fórum) és a Thesaurariatus alá volt rendelve. Ezek vagy a megfelelő udvari hatóságok megkérdezése nélkül jelentősebb ügyekben nem indíthatott pert. Minthogy a királyi tábla működése Marosvásárhelyhez kötötte, ritkán tudott jelen lenni a Thesaurariatus, még kevésbé — a Thesaurariatusnak Szebenbe való visszaköltözése után — a Gubernium ülésein. Ilyenkor a két hatóság székhelyén alárendeltjei (fiscalis procuratorok) képviselték. Magának a Fiscalis Directoratusnak szervezetét a következőkben ismertetjük: a hivatal vezetője a fiscalis director. Alája vannak rendelve: 1. a fiscalis procuratorok. Arról nincs tudomásunk, hogy ezek a fiscalis director vezetésével állandó tanácsot alkottak volna. A fiscalis director azonban concertatiókra összehívhatta őket. 2. A protocollista directoralis (aki egyidőben egyben levéltáros is volt). Az iratok lajstromozása és a levéltárosi munka mellett fiscalis perekről protocollumokat vezetett, a fiscalis director által összehívott concertatiókon is ő vitte a tollat. 3. A fiscalis cancellisták. Az ő munkájuk volt a hivatal székhelyén végzett irodai munka mellett a fiscalis jószágok conscriptiója, urbáriumok készítése is. A Directoratus 1786 előtti iratanyagát (ami ti. megőrzött belőle) az Erdélyi Fiscalis Levéltár vette át. A birtok jogbiztosító iratokat beosztották annak a levéltárnak ilyen természetű iratokat ^tartalmazó állagaiba. A hivatali levelezést és a belső ügyvitellel kapcsolatos anyagot pedig néhány állagra bontva kapcsolták az Archivum Fiscale anyagához. Az 1786-tól 1850-ig (akkor ti. az 1848 előtti időszak pénzügyigazgatási szerveinek feloszlásával a Fiscalis Directoratus működése is megszűnt) terjedő időszaknak egészen hozzávetőleges számítással 60—75 fm-re becsülhető iratanyagát 1872-ben felülvizsgálatra és selejtezésre átadták a kolozsvári kincstári ügyészségnek. Ez aztán olyan „alapos" munkát végzett, hogy az anyagból csak a jelenlegi töredék maradt meg; a selejtezésnek áldozatul estek a segédkönyvek is. A selejtezők egyrészt az érdekesnek ítélt esetek (nagy port felvert perek stb.), másrészt a még élő ügyek iratait hagyták meg. Az anyag legfontosabb része a jelentősebb politikai perek és annak idején széles körű érdeklődést kiváltott bűnperek (a Csipkés-gyilkosság) iratai. A politikai, perek közül szükséges megemlíteni Wesselényi erdélyi perének itt található iratait, az 1846—1847-i kővárvidéki ellenzéki mozgalmak vezetői (Teleki Sándor, Harai