Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
rényekben; azonnal bejegyezték őket a megkezdett fasciculusok végére. Minthogy pedig az iratok ilyen egyenkénti előkerülése természetesen nem időrendjükben történt, az egyes szekrények végére általában több fasciculusnyi ilyen időrend nélküli anyag került. A területi elv érvényesülésének még több akadálya volt. Az eredeti elgondolás szerint egy-egy fasciculusnak vagy fasciculus-sorozatnak egy uradalom (vagy helység) iratait kellett tartalmaznia. Az uradalmak területe azonban korántsem volt állandó. Az iratok által felölelt századok alatt el-elcsatoltak belőlük egy-két falut más uradalmakhoz, vagy eladományozták őket; s az uradalom növekedhetett is hozzácsatolt újabb falvakkal. Az olyan hatalmas dominiumokat pedig, mint például a fogarasi, részuradalmakra osztották, s a jogbiztosító oklevél stb. gyakran csak egy-egy részt tartalmazott. Mindezeknél sokkal több baj okozójává váltak azonban bizonyos láncszerű kapcsolódások. Tegyük fel pl., hogy egy fasciculusba eredetileg csak az X megyei A helységre vonatkozó iratokat kívánták osztani. Minthogy azonban az idők során kihalt az A-ban is birtokos N család, a defectus seminis kapcsán a kincstárra háramló birtok jogbiztosító iratanyagát is ebbe a fasciculusba sorolták. Az N család azonban A helységen kívül X megyében még B-ben és C-ben, Y székely székben pedig O-ban, P-ben és Q-ban is birtokos volt, úgyhogy a fasciculus anyaga a terület szempontjából máris jócskán kibővült. Később az uralkodó egy nagyobb birtoktestet (A-t, B-t és a Z megyei K-t) eladományozott. így ismét egy (most már egy harmadik törvényhatósághoz tartozó) helység kapcsolódott be a láncba. Később a fiscus egy per kapcsán összeíratta az egész H-i uradalmat, amelyhez (56 más, három törvényhatóságban fekvő faluval együtt) A is tartozott; az összeírást, nem lévén már másutt alkalmas hely, szintén ebbe a fasciculusba helyezték. Vegyük még hozzá ehhez azt, hogy esetleg egy másik A-ban birtokos családnak is magva szakadt (Erdélyben ti., török hódítás nemlétében, a birtokviszonyok lényegesen stabilabbak voltak a magyarországiakénál, s így nem volt ritkaság, h°gy e gy _e gy f am 8—10 nagy- vagy középbirtokos család közt oszlott meg, akik amellett 5—10—50 más faluban is birtokoltak kisebb-nagyobb rószjószágokat, ill. egész helységeket), s ez ismét más falvakat involvált; vagy azt, hogy az N család A-i jobbágyai a Z megyei M-re szöktek, ill. az Y széki R-ről húzódtak át A-ra, s a visszakövetelésükkel, ill. visszaszerzésükkel kapcsolatos iratok (repetitoriák, cautio fidejussionalisok stb.) szintén a fasciculusba kerültek, s végül azt, hogy az anyagban hivatali levelezés is volt. A királyi és udvari rendeletekben pedig (rescripta regia, decreta aulica; elsősorban ezek birtak a hivatali levelezési anyagból jogbiztosító hatállyal) gyakran több, egymástól elütő tárgy is került egymás szomszédságába. így azután A község fasciculusába kerülhetett egy olyan rescriptum is, amely a rá vonatkozó birtokjogi döntésen kívül hasonlót tartalmazott még hét-nyolc más — három-négy, eddig nem szerepelt törvényhatóságban fekvő — helységre nézve is (s esetleg rendelkezést az X. Y. hanyag vagy sikkasztó kincstári tisztviselő elleni eljárásra vagy N. N. szebeni lócsiszár harmincadsérelmének orvoslására). Mindehhez vegyük még hozzá a transsumptumok okozta bonyodalmakat. Ezek ti. nemcsak az időrendbe nem illeszkedtek bele. Egy-egy transsumptum képe a következő lehetett: X. Y. 1518-ban donatiót nyert a, 6, c és d helységre. Néhány év múlva eladja a falut és korábbi, szerzett birtokának helységeit, e-t, /-et, g-t és h-t N. N.-nek. N. N. ugyanakkor elcseréli i, k, l és m falvait A. B. n,
