Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

F 192. PRISIDIAL-TERNIONS-AKTEN (Rhédei Ádám thesaurarius kolozsvári tartózkodása alatti elnöki iratai) 1839-1843 3 csomó, 2 kötet 1—3. Ügyiratok 1839—1843 3 csőmé 4. Iktatókönyv (Protocoll des Thesaurarius) 1839—1843 1 kötet 5. Mutatókönyv (Index) 1839—1843 1 kötet Ez az állag Rhédei Ádám thesaurarius kolozsvári tartózkodása alatti tevékenységének terméke. A magas hivatali méltóságokat viselt Rhédeit az 1837—1838-i országgyűlés választotta meg Erdély kincstartójául. Az új thesaurarius azonban annak az időnek, amely alatt ezt a tisztséget viselte, csak kis részét töltötte Szebenben, a kincstartóság székhelyén. Korábbi pályafutása során bíráskodási és közigazgatási területen működött, s a kincstári igazgatás irányítása mint új feladat, terhes volt számára. Kolozsvárhoz kötötte fontos egyházi funkciója is: elnöke volt a református egyházi főtanácsnak (s főgondnoka a kolozsvári református kollégiumnak). 1840 augusztusától — Komis János halálától — egészen Teleki József gubernatori beiktatásáig a Főkormányszék tényleges vezetését is el kellett látnia. így választotta azt a megoldást, hogy Kolozsvárott külön elnöki hivatalt szervezett egy thesaurariatusi titkárból (Eder Károly) és egy alacsonyabb rangú kincstári tisztviselőből. A hivatal gyakorlata a következőképpen alakult ki; a kincstartó felbontatott s átnézetett minden, a Thesaurariatushoz küldött udvari kamarai rendeletet. Érdemben nagy ritkán intéztette el őket (olyan esetekben pl., mikor valamely felsőbb rendelet egyszerű körrendeletszerű ismertetésére volt szükség). Az átnézés a legtöbbnyire gyors átfutás volt: a Kolozsvárra érkező posta ottani várakozása alatt olvastak el tíz-tizenöt udvari rendeletet, s —- csak saját számaikat jegyezve fel az iktatókönyvbe — egy óra múlva továbbküldték őket Szebenbe. (Mindezt gyakran este 9—11 óra tájt.) Hasonló volt ehhez az a működés, amelyet a hivatal a Thesaurariatustól az Udvari Kamarának küldött felterjesztések ellenőrzése terén fejtett ki. Az esetek egy részében megjegyzés nélkül küldte tovább őket; másutt kísérő jelentést csatolt hozzájuk stb. Emellett (elsősorban a Thesaurariatus működését — ügybeosztás, ügyintézés -— és az egész kincstári személyzetet illető ügyekben) Rhédei hivatala érdemben is eljárt. Az iratanyag ügyirat jellegű. Minthogy azonban az ügyforgalom jó részét postázás jellegű ügyintézés tette, az iktatmányok csak egy részének található nyoma az ügyiratanyagban; ezek közt sem mindnél található exhibitum is. Azonos tárgyra vonatkozó, de különböző iktatószámot viselő ügyiratokat nem csatoltak össze: az iratok évrendben, azon belül pedig iktatószámaik rendjében vannak elhelyezve az állagban. Az iratokhoz iktató- és mutatókönyv szolgál segédeszközül. Az iktatókönyv a következő rovatokat tartalmazza: iktatószám, az irat praesentatumának napja, a küldő neve (ez általában átfolyik a következő rovatba is), a tárgy kivonata, az elintézés (ha érdemi intézkedés történt az ügyben, bővebben), ennek kelte, (egy üresen maradt rovat — „Praenotatio an aliqua Altissima Resolutio Informatio aut Relatio praestoletur" —), s végül az esetleges kapcsolatos szám feltüntetésére szolgáló rovat. A mutatókönyv betűsoros. Az egyes címszavaknál az irat tárgyának kivonatát, továbbá év- és iktatószámát adja meg. (A kötet ti.