Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

kincstartó elé. A harmincadigazgatás már nem szerepelt ilyen jelentősen (ami a tulajdonképpeni harmincadügyeket illeti). A már említetteken túl harmincadkihágási ügyek teszik ezt a csoportot. A harmincadhivatalok azonban egy további vonatkozásban is állandó kapcsolatban álltak az elnökséggel: rendszeres, állandó jelentésekkel tartoztak neki a határállomásokon áthaladó je^ntősebb személyekről; amellett (különösen viharosabb időszakokban) kémjelentéseket küldtek neki a szomszédos román fejedelemségek politikai állapotairól. (így — a Gubernium elnöki irataihoz hasonlóan — ez a levéltár is értékes forrásanyagot tartalmaz Tudor Vladimirescu felkelésére nézve stb.) Külön (bár csak bizonyos időszakokban szereplő) csoportoknak tekinthetők még a kincstári vonatkozású országgyűlési ügyek (a kincstári szervezetet stb. illető operatumok bizottsági tárgyalásainak ügyei, az e tárgyakban létrejött törvénycikkekkel kapcsolatos teendők stb.). Külön említendők az elnöki iratsorozat anyagának összetevői közül a kincstári birtokok parasztmozgalmait illető iratok. Több-kevesebb rendszerességgel bukkannak fel még a sorozatban nagyobb jelentőségű vizsgálatok ügyei, építkezési, kincsleletügyek. Elnökileg intézték a személyi okokból bizalmas ügyeket is. Az elnökség tudomására hoztak központi birodalmi hatóságok az egész birodalmat illető intézkedéseket (amelyek csak részben voltak kincstári vonatkozásúak). Több olyan ügycsoport is található az elnöki iratanyagban, amelyeket rendkívüli körülmények szültek (a francia háborúk idején történt újonc- és adómegajánlások, az 1813—1817-i éhínséggel, az 1819—1820-i úrbéri rendezési kísérlettel stb. kapcsolatos iratanyag). 1848/49-ben az iratanyag keresztmetszete módosul, ha ugyan ez az áUag korántsem olyan fontos forrásanyaga a forradalom és szabadságharc erdélyi eseményeinek, mint a Gubernium elnöki iratai. Végül találhatók az elnöki iratok sorozatában vegyes természetű egyéb ügydarabok is. A bányakincstári elnöki iratanyag már korántsem mutat ilyen tárgyi gazdagságot. Részben ugyanazokat az ügycsoportokat találjuk itt is, mint a Cameralia vonatkozású elnöki ügyeknél: a hatóság (és az alárendelt szervek) személyzeti, szervezeti, működési ügyeit (az utolsónál külön említendő az, hogy a két nagy bányauradalom, a zalatnai és a vajdahunyadi vezetői rendszeresen felterjesztették az uradalom administrâtiójának protocollumait), bevételi kimutatásokat, építkezési ügyek, vizsgálatok iratait, parasztmozgalmakról érkező jelentéseket. SpeciáMs természetű ügyek az arany váltással, a nemesfém árfolyamával, a nemesfémekkel kapcsolatosak, továbbá a gyulafehérvári pénzverde számadásai. Külön említendők azok a jelentések, amelyeket bányaigazgatási szervek megyéjük közgyűléseinek eseményeiről terjesztettek fel. Végül itt is találunk rendkivüli, az elsorolt csoportok egyikébe sem tartozó ügyeket. Az iratanyag sorsa kedvezőbb volt, mint a Kincstartóság általános irataié. A selejtezés úgyszólván alig érintette. Az iratanyag ügyirat jellegű. Egysége, az egyes ügyirat, két főrészből áll: az elnökséghez érkezett iratból (valamint ennek mellékleteiből), továbbá az elintézésfogalmazványból (vagy -fogalmazványokból). Azonos tárgyra vonatkozó, de már más iktatószámot nyert exhibitumokat nem kapcsoltak össze. Az iratok egyegy éven belül iktatószámaik rendjében következnek a csomókban. Segédeszközül iktató- és mutatókönyvek szolgálnak az állaghoz. Az iktatókönyv-sorozat első kötete 1795-ből való; rovatbeosztása: az elnökséghez érkezett irat iktatószáma, kelte, praesentatuma, tárgyának kivonata, elintézésének kelte, annak megjelölése, hogy kinek küldték el ezt az elintézést, s végül az expediálás időpontja. Az első