Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
32 Az erre vonatkozó resolutio 1744. november 26-án jött létre. ÖZV. II/l. 55. o. 33 ÖZV II/l.57. o. 34 F 200. 1746:302. 35 ÖZV. II/l.87. o. A bizottság 1747-ben kifejezetten független udvari hatósággá vált, Hofdeputation in Bannaticis, Transylvanicis et Illyricis néven. 1749-től külön segédhivatalai és számvevősége vannak; ezzel teljesen különvált az Udvari Kamarától, amelynek kereteiben korábban működött. L. erre ÖZV. II/l. 88—89. o. Az interimalis Cameralis Directio-val egy 1746. január 27-én kelt rescriptum közölte az 1745. decemberi rendezést. 36 ÖZV. II/l. 68. o. Wiesenhütten korábbi bányaügyi hatáskörét 1746 Őszén vette át a kollégium; teljes függetlenülése az Udvari Kamarától az 1747. június 6-i királynői kézirat nyomán következett be. ÖZV. II/l. 69—72. o. 37 Az instructiót 1. F 234. XVI:1:20 38 Az instructiót 1. S:B VII. 11-21. o. 39 Az egyes föharmincadosok egy-egy harmincadkörzet élére kerültek, amely felett ellenőrző hatáskört gyakoroltak. 40 A rescriptumot 1. F 200. 1750:1816. A reform azonban nem volt hosszú életű. Már 1754-ben újra a Thesaurariatus tisztjei közt találjuk a sóügyi inspectort (a sóügyi igazgatás azután 1768-ig még újabb változásokon ment át) és a harmincadfelügyelőt. Később visszaállították a tizedbérlet-inspectoratust is. 41 A Provincialia-ügykör teljesen az Erdélyi Udvari Kancellária kezelésébe ment át, amely ettől kezdve függetlenül intézte ezeket az ügyeket. Csak a vallási és országgyűlési ügyek jelentettek kivételt; ezeket a kancellária csak előkészítette, s a Ministerialkonferenz hozott bennük döntést. A királynő döntését az 1751. szeptember 13-i kézirat adta tudtul (ÖZV II/l.220. o.). A thesaurariushoz intézett rescriptum kelte 1751. szeptember 24. (1. F 200. 1751:3035.) 42 ÖZV. II/l. 209., 221. o. 43 ÖZV. II/l. 210., 222. o. A Hofcommission 1757. december 1-én szűnt meg mint önálló udvari hatóság. Uo. 222. o. 44 Az uralkodói kézirat 1758. augusztus 4-én kelt. ÖZV. II/l. 223. o. 45 ÖZV. II/l. 211., 223. o. A bánya- és pénzverésügyre vonatkozó rendelet 1760. január 2-án kelt; az erdélyi Cameraliára nézve az idézett helyen nem találtunk pontosabb dátumot. 46 Az igazgató kinevezését az Udvari Kamara 1764. augusztus 12-i rendelete tartalmazta (S:B XII. 14—15. o.). A Thesaurariatus és a bányaügyi igazgatóság viszonyát az 1764. szeptember 14-i udvari kamarai rendelet szabályozza (az erre vonatkozó rész: S:B XII. 51. o.). 47 A rendelet vonatkozó részeit 1. S:B XIII. 67 — 68. o. 48 A decretum konkrét intézkedéseket is tartalmazott a referenshálózat kiépítésére vonatkozólag. (A rendelet másolatát 1. F 202. II. köt. 24/B.) 49 F 46. 1769:213. 50 A szabályozást a Guberniummal az 1769. július 19-i rescriptum tudatta (F 46. 1769:2468), a Thesaurariatusszal pedig az 1769. július 22-i udvari kamarai rendelet. (Thes. Acta — F 199. — nr. 2. 1769. aug.: 309.) 51 F 46. 1769:847. 52 Ezeknek az intézkedéseknek a referensrendszer bevezetése után aligha volt különösebb jelentőségük. 53 Az instructiót 1. F 234 . XVI: 1:21. 54 Az 1771. július 19-i rendeletet 1. S:B. XIII. 319-340. o. 55 Közvetlen forrásanyag hiányában csak feltehető, hogy ekkor került sor a Thesaurariatus ügyintézésének reformjára is. 56 Ismét csak a selejtezésnek „köszönhetjük", hogy a reform okmányainak csak közvetve találjuk m/omát. (F 200. 1783:585.) 57 A rendeletet 1. F 46. 1785:2929. 58 A nagy bányauradalmak ti. nem tartoztak a Cameralia-igazgatás hatáskörébe. Ezek élére most a zalatnai főbányamester került; helyettese a vajdahunyadi administrator lett. 69 A rendeletet 1. F 46. 1787:3126. 60 A propositiót 1. F 46. 1790:1335. n A rescriptumot 1. F 46. 1790:6998.
