Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

irányítása. 1715 végén a SchuldenkommÍBsion és a Schuldenkassa vette át egyes feladatait (az első 1721-ben megszűnt). 1723. augusztus 15-én a számvétel ismét az Udvari Kamarához került vissza; a Bankalitát hatásköre ettől kezdve a pénztárügy irányítására korlátozódott. 1727. június 1-én visszanyerte korábbi hatáskörét, de hitelintézet-szerepét nem; lényegében véve az állampénztár szerepét töltötte be. (ÖZV. II/l. 40—43. o.) 21 Az instructiót 1. F 200. 1722:9. 22 A kérdést az 1719. február 22-i rescriptum szabályozta. Az instructio csak hivatkozott erre. 23 Ez 1713—1714-ben, 1717-ben és 1732-ben ment át nagyobb arányú reformokon. A birodalom egész pénzügyigazgatásának legfelsőbb szerve pedig a Finanzkonferenz volt; 1716. augusztus 19-én jött létre, szabályzatát a következő év január 9-én nyerte el. Nem a szó tulajdonképpeni értelmében vett hatóság; tanácskozó testület. 1741. tavaszán oszlatta fel Mária Terézia. (Az elmondottakra nézve 1. ÖZV. II/l. 45—47., 50—52. o.) 24 1740-ben kiadott instructiója a következőkben szabályozta a Directióhoz való viszonyát: a directortól vagy helyettesétől vette át az annak és a számvevőnek aláírásával ellátott és megpecsételt királyi schaeda-könyveket, s (külön protocollumba való feljegyzés után) továbbította az egyes harmincadosoknak. Jelentéstételi kötelezettséggel tartozott a direetornak és évi számadással a kincstári számvevőségnek. Tisztségek üresedése esetén javaslattal kellett fordulnia az igazgatóhoz. A Directio Cameralishoz utasította a harmincadkiváltságaikra hivatkozókat. A harmincadigazgatás és a kereskedők vagy más provincialisták közt felmerülő vita esetén a felügyelő döntött; a határozatot sérelmesnek találó fél azonban recursusszal élhetett a directorhoz. Csempészeti ügyekben az igazgató döntött arról, hogy az előírt büntetések melyikét alkalmazzák a vétkessel szemben. Neki tartozott jelentést tenni a felügyelő a határőrség parancsnokainak a kereskedőkkel szembeni visszaéléseiről. Végül a director engedélye volt szükséges ahhoz, hogy harmincados kereskedést folytasson. (Az instructiót 1. F 200. 1740:1413.) 25 Ugyancsak 1740-ben kelt utasításában a következők találhatók a Directióhoz való viszonyáról: a tizedbérlet-szedőket a director látta el utasítással. Az inspector évi számadásra és félévenként extractusok felterjesztésére volt kötelezve. A törvényszegő arendae perceptor ellen az igazgató járt el; a tisztség üresedése esetén is őt illette a betöltés joga. A tizedbérlet-inspector jelentéstételre volt kötelezve az általa feltárt latens kincstári tizedjogok, valamint a tizedkiváltságok tárgyában. (Az instructiót 1. F 200. 1740:1414.) 26 Az Apafi-jószágba a kincstár már az özvegy fejedelemasszony, Bethlen Kata halála előtt, 1723-ban betelepedett compossessorként. Megbízottja a fejedelemasszony halála után átvette a birtok igazgatását. 27 A kincstári igazgatás korábbi vezetői (Apor leköszöntétől fogva) természetesen nem vettek részt a Gubernium munkájában; az országgyűlésében sem (legalábbis közvetlenül nem). Az 1742. augusztus 4-i rescriptumot 1. F 46. 1742:622. 28 Az instructiónak a fiscalis director jogi tanácsadói szerepével és a fiscalis jogügyletek intézésével foglalkozó pontja szabályozta a fiscalis perekben való recursus módját is. Nagyobb fontosságú perekben a Udvari Kamara útján lehetett felfolyamodni a királynőhöz; az ilyen felterjesztés esetén az ügy ismertetése mellett szerepelnie kellett a thesaurarius és a fiscalis director opiniójának is. 29 Az instructio 8. pontja értelmében mindenféle kincstári jövedelemnek a repraesentans vezetése alatt álló Bancalis Administratio-hoz kellett befolyni. Ez rendszeres jelentéstételi és számadási kötelezettséggel tartozott az Universalbankalitátnek és (a thesaurariuson és az erdélyi kincstári számvevőségen keresztül) az Udvari Kamarának. A kincstartó vagy más kamarai tiszt azonban nem avatkozhatott bele a pénztári ügyvitelbe. A thesaurariusnak (az instructio 9. pontja értelmében) csak ahhoz volt joga, hogy kisebb és halaszthatatlan kiadások esetén a bancalis repraesentans és a számvevő meghallgatásával assignatiókat tegyen; ezekre nézve azonban ki kellett kérnie az udvar jóváhagyását. 30 Az instructiót 1. F 127. 5. 31 A Guberniummal az 1746. augusztus 2-i rescriptum közölte a kinevezést, azzal, hogy az új thesaurariust is megilleti helye a Diploma Leopoldinum értelmében a Főkormányszék tanácsában. A rescriptumot 1. F 46. 1746:584.